Vámos Miklós kérdése: Mikor kényszerítettek téged, bármire?

 VM válasza: Úgy vélem, a civilizáltnak nevezett világ mindennapjai másból sem állnak, mint kényszerből. Rohannod kell ide, oda, különféle időpontokban várnak, munka kapcsán, ügyintézésben és a magánszférádban is. Pénzt keresned kötelező, fizetned a számláidat úgyszintén. Írott és íratlan szabályok reguláznak. Alig maradt olyan terepe az életednek, ahol a döntések kizárólag rajtad múlnak, ez még a magamfajta szabadúszó írókra is áll.

Ettől függetlenül soha nem értettem, miként volt lehetséges a történelem tragikus mozzanataiban, hogy néhány fegyveres sakkban tudott tartani háromszor, tízszer annyi embert. Igaz, utóbbiak nem rendelkeztek gyilkolószerszámmal, de ha nekirohannak őrzőiknek, csupán néhányuk lelövésére jut idő, a többiek megszerezhetik a lőeszközöket. A mindenkori kérdés: kik vállalnák, hogy esetleg elhullanak – a többiek érdekében. Ekkora önzetlenségre melyikünk volna képes? Ha egyikünk sem: a kényszer győz. Az szokott.

Szerintem a terror és a diktatúra legfőbb eszköze nem az erő, hanem a fokozatosság. Ha egy embercsoportnak azt kommunikálják, hogy létszámukhoz képest túl sokan jutnak be a felsőoktatási intézményekbe, van rá esély, hogy ezt elfogadják. Ha utána be kell szolgáltatniuk az autóikat, tekintettel a háborús viszonyokra, talán akkor se zúgolódnak, belátják, a fronton nagyobb szükség van gépkocsikra. Következhet a rádiók elkobzása, majd a bankszámlák zárolása. Csak az utolsó lépés, amikor adott népcsoport tagjait munka- vagy haláltáborokba deportálják, végül megsemmisítik. Mindez fokozatosan történik, úgy az áldozatok beletörődnek az egyre durvább veszteségekbe, egészen addig, amíg az életüket (a hozzátartozóikét is) valamelyes biztonságban érezhetik.

Nyilván minden olvasóm a zsidókra gondol e tanmesei levezetés kapcsán. Pedig sok efféle zajlik a világ távolabbi pontjain, a jelenben is. Példám szélsőséges, de ugyanígy működik a kényszer a voltaképp háborúmentes országokban (ilyen most Európában talán nincs is). Túlzás hétköznapi fasizmusnak titulálni a munka és a család hierarchiájában elkövetett vétkeket és bűnöket, noha a lényeget tekintve sok a hasonlóság. Amikor egy főnök ellentmondást nem tűrőn kötelezi a beosztottját ingyenes túlórára, s csupán célozgat rá, hogy annak megtagadásának nem lesz jó vége. Ha egy kamion leszorít egy nála sokkal kisebb személykocsit az útról, az is olyan jellegű, mint a fegyveres kényszer, mind a két esetben meg lehet halni. Amikor bankok diktálják a hitelek feltételeit, az messziről nézvést szabad üzletkötésnek tűnhet. Egészen addig, amíg kiderül, hogy a többi bank is csak ilyen feltételekkel kölcsönözne pénzt. Az ügyfélnek két választása van: 1. elfogadja a rákényszerített szabályokat, 2. nem kap hitelt. Helyzetek ezrei sorolhatóak, különösen most, amikor ilyen statáriális alapon lépnek föl a közművállalatok. Kényszer elfogadása esetén kapsz áramot, fűtőgázt, idővel talán ivóvizet is, nem tehetsz mást, mint hogy kifizeted, míg csődbe nem mész.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .