1957. Szeptember 9. Nem sétáltam el szendvicsért

A születésem nélkül ma nem lennék. Abból a napból semmire nem emlékszem, de valamitől mégis fontosnak tűnik. Akadt egy kisebb probléma, de semmilyen legendás történet nem maradt fenn arról, hogy felálltam, vagy hogy megszólaltam, hogy mi a helyzet. Pedig érdekesebb és izgalmasabb lett volna, ha megkérdezem, hol a kaja, vagy ha elsétáltam volna egy szendvicsért.

1979. Szeptember 1. Jó hír egy hónap múlva

Felvettek a szolnoki Szigligeti Színházhoz. Segédszínészt kerestek, arra az álláshirdetésre jelentkeztem. Egy monológot kellett elmondanom. Kellett volna énekelnem is, de mondtam, azt inkább ne, aztán végül mégis nyekeregtem egy picit. Akkor fogalmam nem volt, hogy a produkcióm milyen eredménnyel jár, de egy hónapra rá értesítettek, hogy felvételt nyertem. Nyilván félelmekkel, szorongásokkal teli időszak volt, hogy meg tudok-e majd felelni az ott támasztott igényeknek, de közben nagyon örültem, hogy színházban dolgozhatok. Úgy emlékszem, első szerepemet meg tudtam oldani, a La Mancha lovagjában az egyik öszvérhajcsárt játszottam, és annyit kellett mondanom, hogy Aldonza.