Élete legfontosabb napja az, amikor megszületett a fia, de számos szakmai állomásra is szívesen emlékezik vissza a legendás műsorvezető, szerkesztő-riporter.

1971. október 15.

Felvettek a Magyar Televízióba. Két évvel korábban megnyertem egy sportriporter-versenyt, de kiderült, hogy Magyarországon nincs igény női sportriporterre. Ám A hét című műsor szerkesztőitől lehetőséget kaptam, és míg kezembe vettem a bölcsészdiplomát, már kis riportokat készíthettem. Két mentorommal, Vitray Tamással és Balogh Máriával sosem szakadt meg a kapcsolatom. Sajnos Mari nemrégiben elhunyt. Minden segítségéért örökké hálás leszek neki. Szűkös anyagi helyzetemben etetett, ruházott, bánatomban támaszom volt.

1975. október 5.

Nem a televíziós és rádiós műsoraim, a könyveim, az egyetemi oktatásban eltöltött idő jelentik az életművemet, hanem a fiam, akit hároméves korától kezdve egyedül neveltem. Tisztességes, kétdiplomás, tehetséges, sikeres ember lett belőle. Ma már háromgyerekes, nagyon jó apa is. Egy dologban voltam szigorú vele: az idegennyelv-tanulásban. Mint végzett nyelvtanár tudtam, hogy gyerekkorban kell nyelvet tanulni. Aki nem tud vagyont hagyni a gyerekére, az tudásba fektessen. Nekem megérte.

1980. november 17.

Elindult a Magyar Televízió kulturális magazinja, a Stúdió. Érdi Sándor főszerkesztő olyan ajánlatot tett Kepes Andrisnak és nekem, ami akkoriban visszautasíthatatlan volt. „Azt nem ígérem, hogy mindennel foglalkozhattok, amivel akartok, de amivel nem akartok, azt garantálom, hogy senki nem kényszerítheti rátok.” Hivatásos rajongó lehettem. Fizetést kaptam azért, hogy színházban, koncerten, kiállításon, könyvbemutatón forgassak, művészekkel beszélgessek. Barátságunk Sándorral és Andrissal azóta is töretlen.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .