Amikor a pincér volt az úr – A trükközés aranykora a magyar vendéglátásban

A nyolcvanas évek közepén járunk. A margitszigeti nagyszálló parkolójában áll egy Wartburg. A szállodaigazgatóé. A kocsik között akad egy Ford Sierra is. A legdörzsöltebb pincéré. És van ott egy kék Zastava. Az pedig mindenkié, aki benne van a vendéglátás akkori korszakát meghatározó trükközésben.

A képzeletbeli volán mögött Lizsicsár Miklós ül, aki a mai magyar topgasztronómia egyik kiemelt alakja, a St. Andrea Étterem és Skybar házigazdája, élő legenda az éttermi szerviz világában. Élete a vendég, ez így volt akkor is, amikor tombolt a kommunizmus, és a gasztroforradalom még a szavak szintjén sem létezett. De az teljesen más világ volt.

– Akkoriban minden étlapot úgy írtak meg, hogy mindegy, mit választ a vendég, lesz benne valami trükk. Az, hogy játszottunk az adagokkal, és az ételeket rendre újratálaltuk, hogy többet hozzunk ki belőlük, teljesen magától értetődő volt.

Ehhez azonban természetesen némi apparátus is kellett. És itt jön a képbe az a bizonyos kék Zastava, amellyel mindig a teraszhoz közel parkoltak, és amelyben egy valóságos üzem működött, „kívülről” hozott köretelemekkel és mindenfélével, amivel variálni lehetett az ételeken és persze az italokon. De a külön hűtőszekrény, a tányérmelegítőbe rejtett húsok, amelyek arra vártak, hogy hamarosan egy új tányéron szerepeljenek, szinte minden vendéglátóhelyen mindennaposnak számítottak. Tényleg semmi nem az volt, aminek látszott, mégis elképesztően olajozottan működött a gépezet, amelyben sok esetben a recepcióstól a mosogatóig mindenki benne volt.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ez is érdekelhet