Vámos Miklós kérdése:

Kedves András, a magyar tévéhíradózás egyik klasszikusává váltál, akár tetszik ez neked, akár nem. Hiába hagytad abba a tévézést, s vezeted immár hosszú ideje a 21. Század könyvkiadót, még mindig követendő példaként emlegetnek. Sok médiasztár gondolja vagy érzi, hogy neki többet szabad a szent cél, a műsorkészítés érdekében, mint a többi halandónak. Eszembe jutnak a kifejezetten becsapáson – átverésen – alapuló show-k, és az is, amikor az interjúalanyt kész helyzet elé állítják, például váratlanul meglepik valamivel vagy valakivel. Szerinted meddig lehet – szabad – elmenni, és hol a határ? Ha már itt tartunk: voltaképpen mi is a szent cél?

Bárdos András válasza:

Úgy illenék, Miklós, hogy visszautasítsam a grandiőz komplimentet, de annyira jólesik – hadd tartsam meg magamnak. Ígérem, elhinni azért nem fogom.

Ami meg a szent célt illeti: nincs, és ne is legyen!

Legyen cél, de ne legyen szent, vagy legyen szent, de ne legyen cél, különben idővel jönnek a jakobinusok, a forradalmárok, az ilyen-olyan ingesek, és le lesz taglózva, igázva minden.

Látjuk, tapasztaljuk, ugye? És nem először, igaz?