Kedves Ildikó! Én nem komoly problémákról írok önnek, hanem a férfidivatról. Például arról, hogy érthetetlen számomra a már fél évszázada tartó farmermánia. Én is hordtam, de egyik napról a másikra megelégeltem, mert munkásnadrág, nem való utcára (a rojtos, szakadt különösen ízléstelen). A szakálldili a másik őrület, hiszen olyanok is megnövesztik, akik borotváltan fiatalosak, de ősz szakállal öregemberekké válnak, az örök borosta pedig az ápolatlanság látszatát kelti. Senki kedvéért sem növeszteném meg! A térdig érő „rövid” nadrágot sem értem, tabu a férfiak combja? A hetvenes-nyolcvanas években még felvehettünk valódi rövidnadrágot. Térd alatti nadrágban olyan a férfi, mint egy gnóm. Bő gatyában strandolni pedig röhej! Rövidesen visszatér a száz évvel ezelőtti stranddivat? Mi ez a prűdség? Én nem adok ki több ezer forintot új fürdőnadrágra, csak azért, mert egy őrült kitalálta, ez a menő. A régi csípőnadrágjaim még hibátlanok, kényelmesek. Mi a véleménye női szemmel a férfidivat furcsaságairól? Bandi