Ütköző a Nők Lapja 2021/33. számából.

Az egész világ Harry hercegről és apjáról, Károly hercegről beszél: a bulvármédia naponta foglalkozik velük, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, az apa vagy a fia mellé álljunk-e. Mi lehet az ellentét valódi oka, és hol az igazság? Két szerzőnk, Hulej Emese és Bus István vázolja véleményét.

Hulej Emese: Harry és a meggyújtott kanóc 

„Az a baj, hogy a régi, jó dolgokból nem maradt semmi!” – mondta az idős bácsi egy régi reklámban. Aztán beleharapott a tejcsokiba, és elégedett mosoly ömlött szét az ábrázatán. Mert a csoki olyan volt, mint régen. De hát, jó reggelt! A csokik, a reklámmal ellentétben, nem olyanok, mint régen voltak – és azt hiszem, régen nem is voltak olyan jók, mint ma.

Továbbmegyek: semmi sem olyan, mint régen volt. A világban zajló folyamatok nem állnak meg, hanem gyorsvonati sebességgel száguldanak. Míg a középkorban évszázadokig éltek ugyanúgy generációk, mint az elődeik, elérkezett a felvilágosodás időszaka, aztán a tudomány begyújtotta a rakétákat, és az emberi társadalom elkezdett átalakulni. Egyre gyorsabban. Ma ez a sebesség exponenciálisan nő: emlékszem, gyerekkoromban, amikor megismerkedtem a ZX81-es számítógéppel, annak egy kilobájtnyi memóriája volt. Annyiban nem férne el körülbelül ez a cikk sem. Ma meg már egy középkategóriás okostelefon is le tudna vezényelni nemhogy egy Holdra szállást, de akár egy kirándulást a Plútóra meg vissza. Egyre bonyolultabb minden: anyám nem érti, miről beszélek, miközben lassan én sem értem, hogy a tizenévesek miről dumálgatnak egymás között. A generációk közötti olló egyre csak nyílik.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!