A Lánchíd, az örökség és a boksz – Széchenyi Tímea mesél a Széchenyi családról

A Nők Lapja 2021/33. számának, ezúttal rendhagyó Ő és én rovata.

Széchenyi Tímea a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnöke, és „a legnagyobb magyar”, Gróf Széchenyi István fiatalabb bátyjának, Széchenyi Pálnak a leszármazottja. Szegő Andrással a családi örökség fontosságáról és egy történelmi név méltó viseléséről beszélgettek.

Ha az üknagypapa tudta volna, hogy egykoron majd két bájos leszármazottja ökölvívó lesz!

Bizonyára nagyon büszke lenne rájuk. Annál is inkább, mert Angliából hazatérve Wesselényivel együtt ők hozták be a bokszot Magyarországra. Ott látták és tanulták meg az alapjait. Ő írta az első szabálykönyvet is, és rendszeresen állt be a ringbe maga is. Mekkorát nézne, ha tudná, hogy a lányom, Kinga is bokszol és az olimpiai bajnok Gedó Györgytől kapott érmet az Országos Diákolimpián, ugyanakkor a másik lányom is szép eredményeket ért el.

A gyerekek számára mit jelent, hogy a felmenőik között tudhatják a „legnagyobb magyart”? Mennyi az, amit ebből fel lehet fogni, meg lehet érteni?

Pontosan tudják, és teljességgel megértik, átélik, mit jelent Széchenyi leszármazottnak lenni. A zsigereikben, az egész gondolkodásukban, életükben benne van, hogy Széchenyiek vagyunk, hogy részei ennek a hatalmas nemzetségnek. Tudatosítottam bennük, hogy milyen hatalmas örökség számukra, hogy a Széchenyi név viselése nem csupán kivételes megtiszteltetés, hanem hatalmas felelősség is mindannyiunknak, és ezt vállalnunk kell…

 …tehát például kellemetlen lenne átmenni a tilosban, mert rosszul venné ki magát, ha egy rendőr megbírságolna egy Széchenyit…

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!