„Lelkesedése mindenkit magával ragad” – Rudolf Péter mesél édesapjáról, Rudolf Ottóról

A Nők Lapja 2021/30. számának Ő és én rovata.

Tanárnak született, elkötelezettség jellemzi minden cselekedetében, és ahol csak járt, nyüzsgő életet teremtett, meséli a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló művész, a Vígszínház igazgatója édesapjáról.

Péter, még talán évtizedekkel ezelőtt egyszer beléptünk egy rangos belvárosi kávéházba, és megláttam édesapádat, én bizony meghőköltem. Ott ült egy sarokasztalnál választékos eleganciával, finom cipőben, öltönyben, ingben, professzoros szemüvegben, szabályos mozdulatokkal kavargatva a pohárban a kávéját. Mintha valamely míves Kosztolányi-novellából lépett volna ki, vagy maradt volna azóta is itt, ahogy a mester megírta. Ugyan hogyan tudok én majd beszélgetni Péter édesapjával, a magam hebehurgyaságával, ezzel a kimért, míves, tökéletes úriemberrel? Hogyan fog reagálni a meglehetős szabálytalanságomra, pontosabban szabálytalanságunkra? Hogyan fogunk közös nyelvet találni, amikor annyira más világban élünk?

Kérdeznék valamit! Meddig tartott ez a feszélyezettséged?

Az első mondatig. Ahogyan elkezdtünk beszélgetni. Rögtön kiderült, hogy ez a tökéletes úriembernek látszó, inkább hivatalnoknak tűnő úr sokkal vagányabb, sokkal eredetibb, szabálytalanabb, mint mi ketten együttvéve vagyunk… És azt is észrevettem, hogy milyen büszkén sandítasz rám, konstatálva, hogy a papád engem is lenyűgözött: „No lám, nekem ilyen édesapám van!”.

Mindig büszke voltam rá. Ő is, édesanyám is tanárnak született. Édesapám tett néhány kanyart, de alapvetően mindig pedagógus volt. A nebulók imádták. Ezt a kifejezést, ezt az ódonul szép „nebulót” is az ő lénye hívta le az agyamból. Évtizedekkel ezelőtt tanított, immár apák, nagyapák jelentkeznek a múltból, egy-egy telefonnal, levéllel vagy egy zacskónyi, kilincsre akasztott, frissen szedett cseresznyével. Tanítványaikra gyakorolt hatásuk tényleg egy életen keresztül tart. Az az emberség, bölcsesség, humor, amit tőlük kaptak, elkíséri őket életük folyamán. A személyükből sugárzó varázs. Ez olyan intenzív, hogy, bár édesapám, valljuk meg, külsőre nem egy Robert Redford, mégis a lányok kedvence lett korosztálytól függetlenül.

Apukád mit tanított?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!