Nekik élmény, nekünk terápia – fogalmaz a barlangász, aki társaival mozgáskorlátozott vagy egyéb fogyatékkal élő fiataloknak szervez barlangi túrákat. A résztvevők alámerülnek egy tiszta és békés világba, ahol megtapasztalhatják az igazi erejüket, és megehetik a „végpontcsokit” is.

A Pál-völgyi-barlang központjánál több csoport gyülekezik, a büfé hangszóróiból régi táncdalfesztiválos zenék szólnak. Megérkezik az egyik túratársunk, Tarjányi Krisztina. Kriszta mozgássérült – huszonkét éve oxigénhiánnyal született –, de az, hogy a mindennapokban kerekesszékkel közlekedik, nem akadályozza abban, hogy rendszeresen barlangásszon.

– Az első alkalom után három napig izomlázam volt – idézi fel sokszor a nap folyamán. A legszebb barlangos emléke, amikor a túra végén az édesapja levideózta a kijáratnál. – Sztárnak éreztem magam – mondja nevetve.

Barlang, rajz

Kriszta – számtalan mozgás-, látás-, hallás- és értelmi sérült fiatallal együtt – szenvedélyét a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Mozgás- és Élményterápiás Szakosztályának köszönheti. Az alapító, Mikolovits Veronika a Nemzetközi Pető Intézetben dolgozott konduktorként, az ő ötlete volt, hogy a fogyatékkal élő vagy magatartászavaros gyerekekkel megossza a barlangászat örömeit. 2009-ben egy tragikus himalájai túráról nem tért vissza, barátai az ő tiszteletére nevezték át a szakosztályt Verocsnak.