A Nők Lapja 2021/25. számának Publicisztika rovata.

Még egyszer, és bizonyára nem utoljára Kocsis Zoltán kapcsán: és nem is arról, milyen pótolhatatlan veszteség, hogy már nincs köztünk, és hogy mit jelentett ő a zenei életben. Nem csupán karmesterként, zongoraművészként, szervezőként, hanem amit sugárzott a lénye, felmutatott a léte mindenki számára, aki egyetlen általa lejátszott hangot is hallott, az, hogy egyáltalán itt volt. Az igényessége, az ízlése, az ethosza, a sugárzása, a megkerülhetetlensége, a tökéletességre törekvése, a lankadatlansága hatott mindenkire, aki közvetlenül vele dolgozott, aki csak hatásából ismerte, aki meggyőződéses rajongója, híve volt, akár ellenlábasa, ellenfele, sőt akár – mondjuk ki – utálta vagy elutasította, mert az igazsághoz tartozik, hogy fanatikus hitével tett is érte eleget, de ez hozzátartozik egy ilyen robusztus indulatú, hitű, szenvedélyeket kiváltó, igazságához hévvel ragaszkodó alkotó géniusz életéhez.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!