Új hangzás, új harmónia, új ritmus – Közeli Gerlóczy Zsigmond zeneszerző-íróval

Zene és más. A Nők Lapja 2021/23. számának interjúja.

Zongora mögött ül, Mozart-dallamokat pötyög szórakozottan hangszerén, miközben beszélgetünk Skype-on keresztül. Az improvizálás megszállottja, több variációban adja elő a műveket, hol örömöt, szeretetet, hol bánatot közvetít. A zene számára maga az őszinteség.

Iszonyúan élvezem, hogy most itt lakom végre a városon kívül. Újlipótvárosban, ahol felnőttem, mindenki ismert mindenkit, ha kilépett az ember a kapun, már ismerősökkel, ismerős problémákkal futott össze, ötvenszer kellett ugyanazokat a világra szóló dilemmákat megtárgyalni. Ugyanazokat a zajokat, csörömpöléseket, trolinyikorgásokat hallgatni. Itt madárcsicsergés van. Óriási különbség. Itt életemben először egyedül vagyok. Már amikor nem a fiammal. Egy kicsit fellélegezhet édesanyám. Nem vagyok egy könnyű gyerek, mindig alaposan megnyúztam azokat, akikkel éltem. Mostantól családtagjaimat, szerelmeimet megkímélem ettől. Legalább ennyi jót már biztosan cselekedtem. De csak most jön a java.

Mondd, Zsigmond, egy ilyen hiperaktív embert, mint amilyen te vagy, aki zenét, szöveget írsz, hangszerelsz, előadsz, gyakorolsz, kísérletezel, fotózol, filmekben játszol, énekelsz, tehát szerintem ténykedések sora az életed, végül is mi vett rá arra, hogy mi itten elbeszélgessünk?

Fontos, hogy a megjelenő első lemezem előtt ne csak azok ismerjék meg a zenémet, akik eddig is figyeltek, hanem olyanok is, akik örökös távolban maradnának tőlem. A lemez maga meglehetősen sokszínű lesz. Az egész életem a zene jegyében telt, rengeteget koncerteztem, sok zenét írtam, mégis több mint negyed évszázad kellett nekem itt a földön ahhoz, hogy kiforrjon valami olyasmi, amire azt tudom mondani, na, ez itt az enyém. Ennek pedig illik hírét vinnem. Persze abban bízom, hogy leginkább majd a saját hírét viszi. 

Neked vagy nekik miért fontos, hogy kövessenek?

Egyrészt ez adja értelmét a munkáimnak, hogy meghallgattassanak, örömöt szerezzenek, közösségre ébresszenek, attól én új erőre kapjak, és imigyen, körbe-körbe. Persze enélkül is örömmel dolgozom, sokszor az ég az egyetlen közönségem. Apropó, más is örült már neki, mikor látta, hogy jó, amit teremtett. Másrészt a rengeteg földöntúli öröm és leírhatatlan testvériességérzet mellett sok embert próbáló nehézséget megéltem életemben, és ezt a folyamatot művekben ábrázolom. Talán útmutatója lehetek más tévelygőknek, visszaránthatom őket onnan, ahol, tudom, semmi keresnivalója az emberfiának.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen tévutakon járt?
Hogyan jött a zene az életébe?
Próbáld ki most kedvezményesen!