Egy ideje már sejtjük, hogy a bélrendszerünk milyen intelligens, és minél többet tudunk róla, annál jobban le vagyunk nyűgözve. Saját idegrendszere van. Nélküle nem működne az immunrendszerünk. És még azt is befolyásolhatja, milyen a hangulatunk.

Amíg 2011-ben ezernyolcszáz tudományos cikk jelent meg ebben a témában a PubMeden – az orvostudományi témájú publikációk gyűjtőhelyén –, addig tavaly több mint húszezer. És a kutatások tovább folynak, mert emésztő szervrendszerünk minden bizonnyal tartogat még meglepetéseket számunkra.

Abban, hogy a bélrendszer az átlagember szemében is „trendi és szexi” lett, nagy szerepet játszott Giulia Enders – akkor még – orvostanhallgató, aki Bájos beleink című előadásával 2012-ben felrobbantotta az internetet, majd könyvét negyven országban négymillió példányban adták el. Mint dr. Csontos Ágnes Anna, a Semmelweis Egyetem I. Számú Sebészeti és Intervenciós Gasztroenterológiai Klinikájának belgyógyász szakorvosa mondja, a téma azért is került sokak figyelmének fókuszába, mert az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a bélbetegséggel küzdők száma. A gyulladásos bélbetegségek a huszadik század elején jórészt ismeretlenek voltak, ma pedig a gazdaságilag fejlett országok lakosságának háromtized százalékát érintik. Az irritábilis bél szindróma – vagyis az IBS, ami a gyomor-bél rendszer funkcionális zavara, tehát nem vezethető vissza szervi elváltozásra – kutatások szerint a népesség négy-tíz százalékában fordul elő.

Ötszázmillió idegsejt

A bélfal az idegsejtekkel második leggazdagabban átszőtt terület a testünkben. Mint szakértőnk kiemeli, ötszázmillió idegsejt található itt – ezzel a mennyiséggel a bél vetekszik egy macska agyával. Ebben a sejtállományban húsz különböző típus található meg – ez a differenciáltság pedig egy disznó agyához teszi hasonlatossá. Nem csoda, hogy a „bélagy” kifejezés is kezdett elterjedni, de maradjunk annyiban, hogy a bél is rendelkezik egyfajta saját idegrendszerrel, amely azonban természetesen alá van rendelve az agynak. Az ezeket összekötő bolygóidegen keresztül létfontosságú, kétirányú kommunikáció zajlik, bár a bél nem terhel mindent az agyra, bizonyos ügyeket megold „saját hatáskörben”.

A bél-agy kommunikációba azonban számos tényező beleszólhat, és bele is szól. Ilyen például a stressz. Az odáig rendben van, hogy vészhelyzetben a gyomor-bél rendszerünk önfeláldozó módon energiatakarékos üzemmódra vált, hogy az agy még jobban pöröghessen. Kevesebb váladékot termel, csökkenti a saját vérellátását. Lassabban emészt például. Esetleg kiüríti magát (hányás, hasmenés). De ha a stressz állandósul, az megbosszulja magát. A rosszabb vérellátás gyengíti a bélfalat, ami ezáltal érzékenyebbé válik az ingerekre. Ha az agy veszi a bél jelzéseit, akkor jó esetben legközelebb igyekszik elkerülni a hasonló helyzeteket. A hasból jövő érzéseink ezek szerint befolyásolhatják a döntéseinket, a viselkedésünket is? Lehetséges.

A legnagyobb érzékszerv

Minden jel arra mutat, hogy a beleink nem „csak” az emésztéssel vannak elfoglalva, bár azt is rendkívül szervezetten, precízen és hatékonyan teszik. Enders egyenesen érzékszervnek nevezi bélrendszerünket, amelyet óriási felülete is segít az információszerzésben. Ha kiterítenénk ennek a csaknem kilenc méter hosszú csőnek a felületét (a bársonyszerű textúrát biztosító redőkét, bélbolyhokét és mikrobélbolyhokét is), négyszáz négyzetmétert kapnánk – ami kétszázszor nagyobb, mint bőrünk kiterjedése. Dr. Csontos Ágnes Anna magyarázata szerint a bélből érkező jelzések az agy különböző területeire futnak be, olyanokba, amelyek többek között az érzelmek feldolgozásáért, az erkölccsel kapcsolatos gondolatok kialakulásáért, a szorongásért, az emlékezetért és az énérzetért felelősek, jogos tehát a feltételezés, hogy a beleinkben uralkodó állapotok mindezekre hatással lehetnek.

Ráadásul kilencven százalékban a gyomor-bél rendszer állítja elő a szerotonint, azt a hormont, amely a hangulatot, a szexualitást, az alvást és az étvágyat is befolyásolja. A kóros szerotoninszint pedig összefüggésbe hozható a depresszióval.

Egyedül vagyunk?

Amikor úgy érezzük, egyedül vagyunk… nos, olyankor gondoljunk arra, hogy beleink mintegy százbillió baktériumnak adnak otthont, amelyek több mint ezerféle fajt képviselnek, és összesen két kilót nyomnak. („Egyetlen gramm ürülékben több baktérium van, mint ahány ember él a földön” – írja Enders.) Ezek az apró egysejtűek rengetegféle feladatot végeznek az emésztéstől kezdve a hormonok vagy vitaminok előállításán át a mérgek lebontásáig. Többségük „jó”, hasznos számunkra, elenyészően kis hányaduk pedig rosszalkodik. A tudósok sokáig azt hitték, a bélrendszerben található baktériumállomány nagyjából minden embernél megegyezik, ma azonban már tudjuk, ez távolról sem igaz. Baktériumállományunk összetétele majdnem annyira egyedi, mint ujjlenyomatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy életünk során ne változna. A születés módja, az anyatejes táplálás vagy annak hiánya, az első három életévben szerzett (szó szerint benyalt) tapasztalatok meghatározók baktérium-alapkészletünk kialakulásának szempontjából. Később pedig minden apróbb-nagyobb mozzanat szerepet játszhat és változást idézhet elő: az utazásaink, barátságaink, betegségeink, csókpartnereink, kedvteléseink és a többi. Egyes baktériumok velünk maradnak életünk végéig, és az utódainknak is átadjuk őket, mások lecserélődnek. Éppen aktuális baktériumflóránkat befolyásolhatjuk a táplálkozásunkkal, de ez fordítva is igaz lehet. A lelkiállapotunk hatással lehet a baktériumállományunkra – és ez is igaz lehet fordítva is.

Bélbaktériumaink összesített génállományában – a mikrobiomban – rendkívül nagy lehetőségek rejlenek az orvostudomány számára. Hogyan befolyásolják egyes baktériumok a fájdalomcsillapító gyógyszerek lebontását, és miért különbözik ez az egyes embereknél? Hogyan fokozzák egyes baktériumgének a szója egészségvédő hatását a különböző népcsoportokban? Hogyan hizlalnak a baktériumok? Csak három az ezernyi izgalmas kérdés közül.

Amíg a válaszokra várunk, talán addig is érdemes egy kicsit a szokásosnál jobban odafigyelni a zsigeri megérzéseinkre, és arra is, ha úgy érezzük, pillangók repkednek ott bent.

Fotó: Getty Images