Vetélés és gyászfolyamat több szemszögből. A Nők Lapja 2021/17. számának cikke.

Jöttek, egyre jöttek a meg nem született gyermekekről szóló levelek, miután a tizedik számunkban megszólalt Ágnes, akinek a várandóssága harmincnyolcadik hetében halva jött világra a kislánya. Nem véletlen, hogy rengetegen reagáltak az In memoriam Teodóra című cikkünkre, hiszen napjaikban minden negyedik várandósság végződik vetéléssel, és kevesen hallják meg az édesanyák jajkiáltásait.

Amikor a szívszorító e-maileket olvastam egy késő esti órán, eszembe jutott egy megrendítően szép fotó, amelyet egy riportalanyomtól kaptam édesanyám korai halálakor. Egy parányi madárka mélyen lehajtott fejjel kucorog a képen, és megadóan viseli, hogy az eső meg a szél tépje, szaggassa a tollait. A fotót kiegészítő felirat pedig hívőknek és hitetleneknek egyaránt üzenet: „Olykor nem marad más hátra, mint fejet hajtani, elmondani egy imát és állni a vihart.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Speciális gyászt élnek át, akik elvesztik a magzatukat.
Miért fontos a megfelelő gyászmunka?
A Babagenetika Egyesület alapítóját is kérdeztük.
Próbáld ki most kedvezményesen!