Így készül az almás-fokhagymás mangalicarillett. A Nők Lapja 2021/15. számának esszéje.

A legjobb már a legelején, már a piacon, már a hentesnél a csatos üvegre gondolni, hogy milyen jó is lesz majd, ha megtelik almás mangalicarillette-tel, milyen jó azt éhesen előhozni a hűtőből, hogy milyen jó is éhesen körbeforgatni, csodálni az üvegen átsejlő húst, az itt-ott az üveg falára csapódó zsír fehér csíkjait. Én a klasszikus kék fedeles változatot szeretem a csatos üvegből, persze, ha átlátszó a fedél, az se baj, hiszen már azon keresztül látszik a legfelső hófehér és sima réteg.

A rillette francia étel, zsírban eltett húskrém, leginkább nagymamáink lesütötthús-receptjeit idézi, az aranytartalékot, ami a zsírosbödönben állt, és szükség esetén át lehetett vészelni vele a nehéz időket. Készülhet kacsából, libából, de most disznóhúsból készítem, úgy hatvan deka húsból lesz annyi, amivel pont szépen megtelik az a bizonyos félliteres csatos üveg. Szép hús kell hozzá, az se baj, ha zsíros, lehet tarja, lapocka, dagadó vagy akár mindhárom keveréke. Ha sikerül mangalicát vásárolni, annak külön örülhetünk, de ha nem, hát nem, ez a technológia olyan, hogy a jó alapanyag még jobb lesz tőle, a közepeset viszont szépen feljavítja.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Így készül az almás-fokhagymás mangalicarillett Dragomán György szerint.
Próbáld ki most kedvezményesen!