Soha nem elég az ölelés! Egy óvoda, ahol nincs angol, korcsolya, tenisz, csak értékes kisgyerekkor

A Pendula Óvodában jártunk. A Nők Lapja 2021/11. számának riportja.

Akik menőnek vélt, speciális foglalkozásokkal mérik egy óvoda értékét, valószínűleg nem értik, miért lehet csak előjegyzéssel bejutni a Világszép Alapítvány Pendula Óvodájába. S ha kiderül, hogy minden csoportba járnak gyermekvédelmi gondoskodásban élő kicsik is, még nagyobb az értetlenség. Hiszen sokak szerint az efféle gyerekeket jobb elkerülni.

Olyan bájos a hercegkisasszony típusú kislány, amikor belibben a csoportba a tüllszoknyácskájában, hogy a rideg lelkű felnőtteket is mosolyra késztetné. A szomszédos nevelőotthonból érkező, nadrágot viselő, hasonlóan bájos Zita azonban elpityeredik. Mire a „szoknyás” anyukája kedvesen érdeklődik, mi a baj. Alig hallhatóan érkezik a válasz: rám mindig nadrágot adnak! Van tartalék szoknyácska a zsákodban?, kérdezi az anyuka a lányától, mire a hercegkisasszony rohan a zsákjáért, majd diadalmas mosollyal nyújt át Zitának egy pörgős tüllcsodát. A két gyerek egész nap együtt játszik, elválaszthatatlan barátnők lesznek, és nem lehet tudni, ki profitál többet. Aki kap? Vagy aki ad?

Legfontosabb a bizalom

Soha nem fogok elfelejteni egy néhány évvel ezelőtt érkezett olvasói e-mailt, amelyben felindultan szidtak egy középső csoportos kisfiút, akit a „tehetetlen” óvodavezető nem képes eltávolítani, pedig bántja a rendes családok rendes gyerekeit. Nem azt kérdezték, van-e tippem arra, hová lehetne a fiúcskát pszichológushoz küldeni, vagy hogyan lehetne pedagógiai asszisztenst kérni mellé, csak a kirúgást tartották megoldásnak. Mi történhetett élete négy éve alatt ezzel a kisfiúval, hogy az óvoda rémévé vált, gondoltam rosszkedvűen, de kisvártatva befutott egy új, győztes e-mail. Eltávolították a gyereket!

A jelenség nem egyedi. Egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy a jó családok gyerekeit nemigen íratják oda, ahová a zűrös famíliák csemetéi járnak. Ehhez képest a Pendula Óvodában tudják a szülők, hogy minden csoportban van három, régi kifejezéssel élve „állami gondozott”, és akadnak a kicsik között sajátos nevelési igényűek is. Ők nem féltik a gyerekeiket?

– Ha bízhatunk a pedagógusokban, mert képesek megelőzni vagy megoldani a konfliktusokat, közben érzelmileg is sokat adnak a gyerekeinknek, nincs okunk féltésre – magyarázza Domján Éva HR-menedzser, akivel az óvoda tárgyalójában találkozom. – Ha nem látnám biztosnak a pedagógiai hátteret, én sem vinném olyan óvodába a lányomat és a kisfiamat, ahol többségben vannak a problémás gyerekek. De amikor közel három éve rátaláltam az akkor alakuló Pendulára, olyan rokonszenvesnek tűnt a programjuk, hogy azonnal megkerestem Wirtz Ágnest, a Világszép Alapítvány és az óvoda létrehozóját meg Bavalics Laurát, a pedagógiai munka lelkét, motorját. Pedig akkoriban fenntartásaim voltak a magánóvodákkal kapcsolatban, nem szerettem volna, hogy túl védett közegben nevelődjenek a gyerekeim, de azt sem, hogy egy önkormányzati óvoda csoportjában ők legyenek a harmincadikak.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan zajlik az élet az óvodában?
Próbáld ki most kedvezményesen!