Mindent csak szerelemből! – Laár Dávid mesél édesapjáról, Laár Andrásról

Humor, mozaikcsalád, zene, keleti filozófiák... A Nők Lapja 2021/4. számának interjúja.

Laár Dávid hasonlít is édesapjára, Laár Andrásra, meg nem is. Annyiban bizonyosan, hogy egyikük sem vállal olyasmit, amit nem tud szívvel-lélekkel csinálni. Dávid dobos a Grotex Bendben, amiben közösen játszanak. De nemcsak ez köti össze őket, hanem az is, hogy hasonlóan gondolkodnak az életről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy soha nem voltak zökkenők a kapcsolatukban.

– Mindannyian ismerjük az édesapját, de ön nyilván egészen másképp látja őt, mint mi. 
– Talán nem is látom annyira másnak, mert igazán önazonos. Alapvetően jó embernek látom, akinek sokféle arca, színe van. Azokban a dolgokban, amikkel foglalkozik, elég képzett is, mint például a buddhizmusban és más vallásokban, a keleti és nyugati filozófiában, az asztrológiában, valamint életvezetéssel kapcsolatos kérdésekben és a zenében. Pedig ez utóbbiban autodidakta módon képezte magát. 

– Otthon is jellemző rá az az abszurd humor, amit komikusként képvisel, hogy egy kicsit mindent idézőjelbe tesz?
– Abban az időben, amikor kisgyerekként együtt éltem édesapámmal, állítólag nagyon sokat bolondozott velem. Tologatott a babakocsiban, és ilyenkor rajtam gyakorolta a grimaszokat és a furcsa hangokat, és ha nekem tetszettek, akkor bevette a repertoárjába. Később is, tizenhat éves koromtól, együtt éltünk néhány évig, amikor egy rövid, albérletben töltött időszak után hozzá költöztem.

– Tizenhat évesen már külön élt a szüleitől?
– Akkoriban lett egy barátnőm, és az öcsém, Bence is megszületett már, ezért mindenképpen szerettem volna külön szobát. Így kerültem először albérletbe, aztán édesapámhoz, aki akkor már nem élt velünk. Ez teljesen természetesen következett a helyzetből. Tudom, ez nem szokványos, de viszonylag korán elkezdtem dolgozni, különféle diákmunkákat vállaltam, a szórólapozástól kezdve a kiadványszerkesztésig. Már akkor is doboltam, mert hatévesen beleszerettem a hangszerbe, azóta is játszom rajta, igaz, nem ebből élek. Az AKG-ba jártam (Alternatív Közgazdasági Gimnázium – a szerk.), és ott elég komolyan vették az informatikát. Ott sajátítottam el a számítógép-kezelés és a különféle szerkesztői és grafikai programok alapjait, illetve ott tanultam meg a gépírást, aminek később nagy hasznát vettem. Dolgoztam aztán biciklis futárként, és ezzel párhuzamosan egy másik futárcégnél is diszpécserkedtem.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen volt nagyon színes mozaikcsaládban felnőni?
A jóga, a keleti filozófiák iránti érdeklődése az édesapjától jön? 
A humor hogyan jelenik meg az életében?
Próbáld ki most kedvezményesen!