„A munkánkat mindig halálosan komolyan kell venni, önmagunkat sosem." (Spencer Tracy) A Nők Lapja 2021/2 számának Ecce Homo rovata.

A nagyszobánk falán lógott egy számomra mágikus hatású akvarell. Egy szikár, megközelíthetetlennek tűnő, elegáns úr ült a kubisztikus festményen, jobb szemén monoklival, hosszú nyakkendővel, végtelenbe meredő, szomorú tekintettel. Folyton úgy éreztem, hogy ez a szigorú bácsi állandóan engem figyel, és fed meg otromba szertelenségeimért. Később megkérdeztem, ki ez az alak, és akkor mondta anyukám, hogy az ő másodnagybátyja, Szomory Dezső. Az én harmadnagybátyám? Sok évnek kellett eltelnie, amíg rádöbbentem, hogy ő valójában a huszadik század egyik legnagyobb magyar írója volt.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!