Revü-nosztalgia a Nők Lapja 2020/53. számának cikkében.

A mulatók zenés-táncos revüje a boldog békeidőkben született, és aranykora a második világháborúig tartott. Ma a két legismertebb varietészínház Párizsban működik, a legnagyobb Berlinben varázsolja el a nagyérdeműt.

Ahalhatatlanság, a könnyelműség és a „joie de vivre”, az életöröm Európa történelmének egyedülálló időszaka. A társadalmi korlátok kezdtek leomlani, és az ipari forradalom a jobb élet reményét ígérte az embereknek. A művészetek virágoztak, és volt pénz a látványos revük igen költséges színpadra viteléhez.

Moulin Rouge, a kánkán bölcsője 

Gustave Eiffel, a vas művésze, az 1889-es párizsi világkiállításra háromszáz méter magas tornyot kezdett építeni, amit Párizs minden pontjáról látnak majd. A másik újdonság az első mozi volt: 1895. december 28-án, a Grand Kávéház Indián termében a fotográfia mozogni kezdett! A huszonhárom vendég tátott szájjal figyelte, hogy a kocsik gurultak, a járókelők jártak-keltek, a lovak pedig baktattak a vásznon.
E pezsgés közepette a Montmartre tetején 1891-ben avatták fel a pompás Sacré Coeur-bazilikát. Azt remélték, hogy a dombon álló hófehér templom némi presztízst ad a rossz hírű környéknek. Ehelyett azonban a Szent Szív közelében a párizsi éjszakai élet Mekkája alakult ki, művészekkel, táncosokkal, bohémekkel, zenés kávéházakkal és kabarékkal. Munkások, művészek, a középosztály és az arisztokrácia tagjai ültek ugyanannál az asztalnál. A Moulin Rouge 1899. október 6-án nyitott, hatalmas táncparkett, ezernyi tükör, elegáns galériák várták a közönséget a zene és tánc templomába. A finálén a párizsiak elsöprő lelkesedéssel fogadták az új táncot, a francia kánkánt a rakoncátlan, kacér táncoslányokkal.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Moulin Rouge-kulisszatitkok.
Berlint és Las Vegas-t is „meglátogatjuk”.
Próbáld ki most kedvezményesen!