4 az 1-ben: így élte meg az idei évet egy tanár, egy nagycsalád, egy ápoló és egy főnővér

Hétköznapi hőseink, akikre büszkék vagyunk. A Nők Lapja 2020/53. számának összeállítása.

Az idei év szinte mindenkit új kihívások elé állított, sokakra a munkája, illetve az otthon maradó család miatt hárult több feladat. Ki hogyan élte meg ezt az időszakot? Erről kérdeztük az interjúalanyokat.

Átállás egyik napról a másikra

„Nehezen tudom visszaidézni, mi történt március előtt – meséli Tóth Mónika, a BGSZC Keleti Károly Közgazdasági Technikumának magyar szakos tanára. – Miután március 13-án, pénteken este bejelentették a lezárást, az első sokk után a kollégáimmal már szombaton elkezdtünk közösen gondolkodni az online tanítás lehetőségein, és hétfőn-kedden eldöntöttük, hogy milyen platformot fogunk használni. Példaszerű gyorsasággal lettek kész a regisztrációk és a csoportok, ami az alapvető technikai és személyi felkészültségnek is volt köszönhető. Még szerdán tartottunk egy utolsó élő tantestületi megbeszélést, amin megmutattuk a rendszer alapjait. Új, ideiglenes tantervet, házirendet, különleges digitális tanrendet vezettünk be. Mindannyian sokféleképpen reagáltunk, volt, aki nehezebben viselte a helyzetet, mások optimisták voltak. A gyerekek számára nehézséget jelentett, hogy nem találkozhattak személyesen a társaikkal. A tanulás azoknak volt talán a legnehezebb, akik egyébként sem voltak túl motiváltak, vagy nagyobb tanári támogatást igényeltek volna. Nekem legjobban az azonnali visszacsatolás hiányzott, amiből leszűrhettem volna, hogy hol kell még segítség. A végzős osztályok számára további nehézség volt, hogy sokáig nem tudtuk, miként lesz az érettségi. Amint megkaptuk a válaszokat, mindenki teljes erőbedobással dolgozott, volt online ballagás, és az év végén személyes elköszönés is, tehát voltak kedves, meghitt pillanataink is. Kiváló tananyagok születtek, új módszereket próbáltunk ki, és sokat tanultunk egymástól is, mindez persze jelentős pluszteherrel járt, az év végére sokkal jobban elfáradtunk. A nyári szünet ezek után nagyon kellett, hozott egy kis feltöltődést számomra is. Szeptembertől bevezettünk egy sajátos hibrid oktatást, aminek keretében minden évfolyam heti egy napot online formában tanult. Most, hogy az őszi szünet után újra teljes online oktatásra kellett átállnunk, már van mihez nyúlnunk, vannak tapasztalataink, tudjuk, hogy másképp kell tanítani, ellenőrizni. Ugyanakkor továbbra is van, amitől megfoszt ez a tanítási forma. Sokkal nehezebb így osztályközösségeket kialakítani például, miközben épp ez a korosztály az, amelynek ez különösen fontos. A kilencedikeseink számára égető probléma. A tavaszi hullám alatt az online oktatásra való áttérésben volt valami pezsgés és újszerűség, de mostanra kissé alábbhagyott, mindannyian elfáradtunk. A legnagyobb nehézséget a bizonytalanság okozta és okozza ma is, de az mindenképp a vírushelyzet pozitív hozadéka, hogy valamilyen szinten mindenkinél megtörtént a digitális átállás, ami a jövő szempontjából nagyon fontos.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Egy nagycsalád, egy idősotthonban dolgozó ápoló és egy főnövér története a cikk folytatásában!
Próbáld ki most kedvezményesen!