,,Apámban hiszek” – Lopes-Szabó Zsuzsanna mesél Szabó György füvesemberről és az örökségéről

A Nők Lapja 2020/51-52. számának interjúja.

Magyartanár, sem a teák, sem a gyógynövények, sem az üzlet nem érdekelte különösebben. Azért vette át a cég vezetését, mert apja megkérte rá, és engedelmes „gyerekként” ráállt. De azóta már Lopes-Szabó Zsuzsannát is beszippantotta a gyógyteák világa.

– Egyszer kezembe került az akkoriban szenzációszámba menő könyve, amely a gyógynövények világába kíván elkalauzolni. A téma nem olyan, mintha Rejtő Jenő is írhatta volna, ám az első oldalak után kiderült, hogy ez nem száraz szakmai leírás, hanem nagyon szépen, hangulatosan megírt útikalauz a füvek, a gyógynövények és az emberek világáról…
– Valójában apám fantasztikus tudását, felhalmozott tapasztalatait, korszakos meglátásait gyűjtöttem össze, rendszereztem, támasztottam alá ebben a könyvben, utánanéztem közben a tudományos alapoknak, és kiegészítettem az általa elmondottakat az újabb eredményekkel. És hozzáadtam magamat is: a szemléletemet, véleményemet, nemcsak a növényekről, hanem az emberekről, a világról, dolgokról, amikben hiszek. Egy ilyen szerteágazó területen, mint a gyógynövényeké, soha nem lehet teljes a tudásunk, hiszen sok mindenről nem is sejtjük, még mire jó. Egyszer mondta egy ismerősöm, hogy ha a sors bezár egy kaput előttünk, akkor figyeljünk, mert biztos, hogy megnyit egy másikat helyette. Tetszett a mondás, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki, mivel szép rendben, kisebb zökkenőkkel folydogált a csendes életem. Később aztán megértettem, miért dobta elém a gondviselés ezt a gondolatot.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan éli meg az apai örökséget?
Mi a véleménye az édesapjáról és az életművéről?
Próbáld ki most kedvezményesen!