Egy evangélikus lelkészházaspár története. A Nők Lapja 2020/50. számának cikke.

Pongrácz Máté (35) és Pongráczné Győri Boglárka (32) kaposvári evangélikus lelkészházaspár, akik háromgyerekes családjuk mellett egy virágzó gyülekezetet is vezetnek. Városuk megbecsült, köztiszteletben álló polgárai, egy nagy és több szórványközösség pásztorai. Nem volt azonban mindig ilyen kerek az életük.

Friss házasokként arra készültek, hogy a gyerekvállalás majd a nagykönyv szerint fog menni. Aztán saját bőrükön tapasztalták meg, hogy „nagykönyv” nem létezik, hacsak nem olyan, amit a lelkiismeretük és Isten ír – akinek az útjai köztudomásúlag kifürkészhetetlenek. Miután három gyermekük született lombikprogramnak köszönhetően, missziójuknak tekintik, hogy eloszlassák a tévhiteket, és beszéljenek arról, hogy a lombikgyerekek is Isten ajándékai.

Jöttek a keresztelők 

Boglárka és Máté 2012-ben kötöttek házasságot, és amellett, hogy igyekeztek a gyülekezeti életben új lelkészekként helytállni és építeni a közösséget, azt tervezték, hogy a lelkészlakás hamar megtelik gyerekhanggal.
– Nehéz volt megélni, hogy egyre több a keresztelő, jönnek a babakocsis családok az istentiszteletekre, de nálunk semmi. Persze, ugyanannyi volt a keresztelő, mint máskor, csak ebben a helyzetben soknak tűnt – mondja Boglárka.
A WHO definíciójának értelmében meddőségről akkor beszélünk, ha egy éven keresztül védekezés nélküli rendszeres házasélet ellenére sem jön létre a kívánt terhesség. Pongráczék is sokáig vártak, teltek a hónapok, az évek.
– Saját magunkban kerestük a hibát, de ezekben a mélységekben sokkal intenzívebb istenélményt éltünk meg, mint más hétköznapokon, és össze tudtunk kapaszkodni a bajban – emlékszik vissza Máté.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan jutottak el a lombikprogramig?
Miért tartották fontosnak, hogy nyíltan beszéljenek a mesterséges megtermékenyítésről?
Próbáld ki most kedvezményesen!