Boldogságról és defektekről. A Nők Lapja 2020/50. számának interjúja.

Három évvel ezelőtt egyszer már majdnem találkoztunk. Már az interjúra tartottam, amikor végül le kellett fújni, mert nem tudtunk időpontot találni a fotózásra. Sajnos nem őriztem meg az akkori jegyzeteimet, pedig jó lett volna most látni, mi érdekelt akkor a frissen Európa legjobb színésznőjének választott Borbély Alexandrával kapcsolatban, és mi változott ehhez képest három év alatt. 

– Idén sok kollégád kényszerült rá, hogy átmenetileg más munkát vállaljon. Neked van B terved? Mit csinálnál, ha nem lehetnél színész?
– A színművészetin az ember megtanulja, hogy egyik nap ő a kedvenc, másnap meg valaki más csinál olyat, ami mindent visz, és őt ünneplik. Ez a szakma ilyen, egyszer fent, egyszer lent. Az ember időnként elgondolkodik, mihez ért még, de arra jutottam, én csak ezt tudom igazán jól csinálni. Főzhetek jól, meg érthetek a divathoz, nyithatok butikot, de ki tudja, milyen üzletasszony lennék. Mindig, amikor elgondolkodom, mi máshoz kezdhetnék, jön egy film, ami visszaránt, és meggyőz róla, hogy én színész vagyok, nekem ezt kell csinálnom.

– Online támadások is jócskán érték idén a szórakoztatóiparban dolgozókat, mondván, itt az ideje, hogy valódi munkát keressenek maguknak. Fontos szerinted, amivel foglalkozol?
– Mégis mit csinált mindenki a karantén alatt, komolyan? Nem a színészeket bámulta a Netflixen? Most megint sorra jönnek a megszorítások, és nem tudjuk, a színházak hogyan működhetnek a második hullámban. De ha egy pillanatra is elbizonytalanodom, szükség van-e a munkámra, akkor körbenézek, és azt látom, hogy mindenki a filmeket használja örömforrásként. Ezekben a bizonytalan időkben megragadom azokat a lehetőségeket is, amiket a közösségi média kínál, és többet influenszerkedem. De próbálok csak olyasmit reklámozni, ami összefér a személyiségemmel. Az egész életemre jellemző, hogy amit nem akarok, azt pénzért sem tudom megtenni. Rajtam meglátszik, ha valamihez nincs kedvem, és ettől az rosszul is sikerül. Akadtak például olyan lányok a környezetemben, akik nem féltek odamenni egy fiúhoz, aki tetszett nekik, és felszedni. Én erre soha nem voltam képes. Ami nem belőled fakad, azt szerintem nem kell erőltetni. Viszont most lehet, hogy két film is összejön, drukkolok, hogy elkészülhessenek.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Másnak látja a világ, mint ő saját magát?
A diktátorok miért izgatják annyira?
Milyen volt macskával és galambbal forgatni a Spirálban?
Próbáld ki most kedvezményesen!