A Nők Lapja 2020/49. számának Mese rovata.

Volt egyszer egy szegény asszony, és annak egyetlen lánya. Nagyon szép lány volt, de sehogyan sem volt kedve a házimunkához; az anyja folyton szidta, hogy nem csinál semmi hasznosat. Ahogy felnőtt a lány, az anyja egyre jobban morgott, hogy mi lesz így belőle, ugyan ki fogja feleségül venni, ha nem dolgozik. Egy napon, amikor a lánya megint a lábát lógatta, a szegény asszonyt elfutotta a pulykaméreg, és kiabálni kezdett, hogy így meg úgy, micsoda haszontalan teremtés; csak úgy zengett tőle a ház, de még az utca is. Hogy, hogy nem, éppen arra hajtott a király fia aranyos hintóban. A kiabálásra megállította a hintót, és benézett a házba.
– Mit kiabál azzal a szép leánnyal, jó asszony?
A szegény asszony majd hanyatt esett ijedtében, hogy pont a király fia nézett be hozzá. Hirtelenjében azt sem tudta, mit mondjon, de mivel látta, hogy tetszik neki a lány, nem akarta elárulni, hogy lusta.
– Hogy miért kiabálok vele? Azért, felség, mert már nem bírok vele! Ez mindenből aranyat fon! Felfonja még a kerítést is, meg a tetőről a szalmát. Már nem tudok neki mit adni, hogy abból fonjon!
– Na, ha csak az a baj, hogy aranyat fon a lánya, akkor küldje el velem! Hazaviszem a palotába, ott annyi aranyat fonhat, amennyi jólesik neki. Még az is lehet, hogy feleségül veszem!

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!