Krúdy Tamás rovata a Nők Lapja 2020/46. számából.

Nemrég nagy családi összejövetelt tartottunk, könnyen elképzelhető, hogy hosszabb időre az utolsót. Pedig nagyon jók az ilyen kiterjedt családi találkozók, mindig akad valami érdekes vita vagy veszekedés, ami igazán szórakoztatóvá teszi az egészet. Van egy ember, akivel különlegesen szeretek az ilyen találkozókon beszélgetni, az ötéves Regő, aki a gyerekeim szempontjából nézve unokatestvér. Regőnek teljesen kerek a világképe, nincs olyan kérdés, amire ne tudna felelni. (Leszámítva a Ki törte össze? / Ki borította ki? / Ki verte le? típusúakat.) Szóval az ötéves Regő számára világos, hogy a világban jelen van a rossz, és el is határozta, hogy felveszi a harcot ellene: rendőr lesz. Amikor felvetettem neki, hogy rendőrként nem lesz egyszerű dolga, azt mondta, de egyszerű lesz, mert a gonoszokat könnyű megismerni: mind feketében járnak.
Erről eszembe jutott a vicc, amikor az esküvőn a kislány megkérdezi az anyukáját, hogy a mennyasszony miért hord fehér ruhát.
– Azért, drágám – felelte neki az anyukája –, mert a fehér a tisztaság, a szűziesség, az érintetlenség színe.
– És akkor miért van feketében a vőlegény?
– Hm… nem tudom, drágám, erről kérdezd meg édesapádat.
Csúf szexista vicc ez, ám hogy mely színekhez milyen képzeteket társítunk, az az emberi természetben gyökerezik. Érdekes például pont a fekete és a fehér ellentéte. Az egyik, a fehér, a szivárvány összes színét tartalmazza, míg a fekete egyiket sem, a fekete nem is szín, hanem a fény hiánya. A gonoszok sötétben szeretnek ténykedni, nehogy fény derüljön bűnös üzelmeikre, az igazak pedig vállalják a napfényt, hiszen nincs mit takargatniuk. Tehát Regő nem pusztán azért gondolja, hogy a gonoszok a sötétséget kedvelik, mert a szülei így nevelték. Még nem tudja, hogy a világ nemcsak fekete és fehér, de jelenleg ez nem is érdekli. Ám disztingválni már most is képes. Az egyik fiam megkérdezte tőle, mit fog csinálni azzal a sok tolvajjal és rablóval, akiket elkap.
– Hát viszem őket a dutyiba! – felelte Regő.
– De, mondjuk, ha én is tolvaj lennék, akkor engem is bevinnél a börtönbe, engem, az unokatestvéredet?
– Nem, téged nem a börtönbe vinnélek, hanem a paphoz.
Regő még csak ötéves, nincsenek kialakult fogalmai jogról, vallásról, erkölcsi maximákról. Azt viszont pontosan „tudja”, hogy a világban jelen van a jó és a rossz, és hogy ez utóbbi, azaz a rossz a jónak a hiánya. Ám azt is tudja, hogy minden rossz jóvá tehető, ha betöltődik az a hiány, ami létrehozta. Bár még hosszú évekbe telik, amíg meg tudja fogalmazni, de intuitív módon már most is „érti”, hogy sosem a bűn az, ami tönkreteszi az embert, hanem a bűnbánat hiánya, a megátalkodottság. Mert minden rossz cselekedetre van bocsánat, de el kell jutni addig, hogy azt valaki kérje.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon milyen tanulsággal szolgál a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!