A Nők Lapja 2020/45. lapszámának jegyzete.

Gyerekkoromban találkoztam először a nevével: romantikus életrajza Kertész Erzsébet tollából izgalmas olvasmány volt. Hugonnai Vilma az első magyar orvosnő, aki gyerekkori álmát megvalósítva, számtalan akadály dacára, gyógyító lett – története könnyen megragadta a fantáziámat. Sajnáltam korán elvesztett édesanyjáért, úgy gondoltam, hogy talán az ő betegsége fordította Vilmát az orvosi pálya felé. Imponált a bátorsága, amellyel nekivágott a zürichi útnak, lemondva anya- és feleségszerepéről, túl sok törődést kívánó hosszú hajáról. Merész lépésnek tetszett az is, hogy eladta „ékszereit és ezüstje legnagyobb részét”, hogy fönntartsa magát az idegen városban. Lenyűgözött, hogy elérte a maga elé tűzött célt, annak ellenére, hogy az 1879-ben Zürichben megszerzett orvosi diplomáját hivatalosan nem honosították, hiszen csak egy 1895-ös királyi rendelet tette lehetővé, hogy a nők Magyarországon egyetemi tanulmányokat folytathassanak. Így Hugonnai Vilma gyerekkori álmai is csupán 1897-ben, 18 évvel a zürichi egyetem befejezését követően válhattak valóra, amikor a sokáig bábaként dolgozó asszonyt összes szigorlata újbóli letétele után doktorrá avatták, és ötvenévesen a pesti Józsefvárosban végre megnyithatta praxisát a betegek előtt. Az orvosnő életének avatott kutatójától, Szécsi Noémitől tudjuk, hogy nem csak doktori címét örökítette az utókorra. Hagyatékában ott vannak a rendelési naplói, amelyek szinte teljes képet adnak a tizenkilencedikből a huszadik századba forduló korszak társadalmáról. Segítségükkel nyomon követhetjük, hogyan lettek az először csak a férj foglalkozását számontartó bejegyzésekből („az asztalos neje”) önálló kenyérkeresettel bíró személyek: tanítónők, varrónők, akár újságírók, lapszerkesztők is. Hugonnai Vilma naplójából az is kiderül: nem volt könnyű az út, amely az önállósodáshoz vezetett. Orvosi diplomája elismertetéséért hosszú harcot folytatott kora prominenseivel, többek között Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Ma sem tanulság nélküli egyik naplóbejegyzését olvasni: „Mind a két audentzián, melyekben a kegyelmes Urnál részesültem, hangsúlyoztatta, hogy: a nők felforgatnák az államot, ha a tudományos téren egyenjogosítattnának a férfiakkal. De micsoda alapokon nyúgodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyellném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke – mondtam erre.” Örülök, hogy nemrégiben egy kis teret Hugonnai Vilmáról kereszteltek el, a pesti Józsefvárosban, nem messze hajdani rendelőjétől. Az első magyar orvosnő szavai ugyanis ma sem tanulság nélküliek világunkban, ahol még mindig akadnak férfiak, akik a konyhába vagy gyerekszobába küldenék vissza a nőket – tanulás helyett. 

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!