A Nők Lapja 2020/44. számának Irodalom rovata.

– Elfáradtál? – kérdezte az írót a felesége. Tizenegyre tervezték az álomvetítést. Nem örült volna, ha a férje már most, tíz előtt elaszik, de a biztonság kedvéért beállította az álomszkennert. Elővette a pizsamát, amelyet nyilvános alváshoz használtak, és megágyazott az erre a célra választott ágyneművel. Ügyelni kellett a részletekre: a stylist figyelmeztette őket, hogy egy sötét színű vagy netán Peppa malacos ágynemű megosztó lehet. Olyan ágyban kell aludniuk, amely kifejezi a magyar többség alvási szokásait, mindazonáltal jelzi a külvilág felé, hogy az író nem közönséges ember, hanem művész, akit lakókörnyezetében is ugyanaz a visszafogott igényesség jellemez, mint az írásaiban. Mindezeket figyelembe véve egy szürke, geometrikus mintás ágynemű mellett döntöttek, szokatlan, zöld lepedővel. A zöld a természetességre utal – magyarázta a stylist, aki a feleségnek egy térd fölötti, csónakkivágású hálóinget javasolt, amelyet alul diszkrét csipke szegélyezett. A nyilvános alváshoz használt helyiséget pasztellszínű párnákkal és családi fotókkal díszítették, az ágy elé pedig puha báránybőröket terítettek, jelzendő, hogy az erotika sem veszett ki teljesen az életükből.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!