A Nők Lapja 2020/44. számának riportja.

Mozgás, öröm, de agytorna is, állítják a szeniortánc szerelmesei, akik hetente egyszer, kétszer vagy többször járnak próbára, s ez olyan jót tesz testnek és léleknek, hogy az életkoruk megsaccolásakor többször tévedek akár húsz évet is. Ezen nevetnek, mert hát miért ne tűnhetne jó perceiben egy hetvenéves ötvennek?

Kérem, kedves Olvasó, ne lapozzon tovább abban a hitben, hogy nem érdemes olyasmivel megismerkedni, ami csak a gazdagoknak érhető el, hiszen a szeniortánc sok mindent követel a művelőitől, de ezek közül a részvételi díj áll az utolsó helyen. Például a ma már százötven aktív tagot és ezerhétszáz Facebook-követőt számláló Redit Örömtánc Klubban, amely Dunakeszin, Újpesten, Zuglóban, Gödön és több környékbeli településen működik, alkalmanként öt-hatszáz forintot fizetnek a résztvevők, ami még egy kicsi nyugdíjból is kigazdálkodható. Ám ahhoz, hogy valaki jelen legyen a táncórákon, és egy jó közösség tagja legyen, törődnie kell magával.
– Már a találkozók előtti napon jókedvem van, mert örülök, hogy megint táncolhatok, és szót válthatok a többiekkel – mondja Szily Gertrúd, a Redit Örömtánc Klub tagja, aki kedves e-mailben invitált a találkozójukra. – Életem legjobb döntése volt, amikor elmentem a dunakeszi házasságkötő terembe, ahol három évvel ezelőtt kezdett oktatni Radvánszki Edit, és csak négyen-öten voltunk az összejöveteleken. Azóta szájhagyomány útján terjed a hírünk. Magam is sokakat hívtam közénk, mert segíteni akartam másoknak, hiszen tudom, hogy az én hétköznapjaim is szomorúan telnének a férjem halála óta, ha nem táncolnék.

Nem kell partner!

– Táncról akarsz írni? Maszkban élünk, mindenki aggódik a vírus miatt, a tánc meg csupa öröm, összesimulás vagy boldog ugrálás – figyelmeztet egy kedves kolléganőm, de amikor megmutatom a telefonomban, milyen formációban táncolnak a szeniorklubban, s látja a fotókból áradó önfeledt jókedvet, majd elolvassa az órájukra invitáló e-mailt, megérti, hogy miért foglalkozom épp most e rokonszenves kezdeményezéssel. Lássuk először, mi a cél!
Erre Radvánszki Edit táncoktatótól kapok választ, akiről hálás szeretettel írtak a klub tagjai. „Figyelmébe ajánljuk Editet, aki kitartó jókedvvel, nagy türelemmel foglalkozik velünk, és a tanításon kívül tánctáborokat, találkozókat, flash mobokat szervez. Tavaly Győrben, a Szenior Sportnapokon legalább hétszázan (!) táncoltunk a Radetzky-indulóra. Felemelő élmény volt! Sokat tett értünk a karantén idején is, mert nyolc oktatótársával összefogva megoldotta, hogy naponta kapjunk online táncórákat ingyen.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan zajlik az élet a táncklubban?
Próbáld ki most kedvezményesen!