Egy klasszikusra emlékezünk a Nők Lapja 2020/43. számának Korok rovatában.

Úgy, olyan méltóságteljesen hömpölyög Borisz Paszternak klasszikus regénye, mint a hatalmas Volga. Az író életének főműve, a Nobel-díjas Zsivago doktor sok mindent elmond a szovjet történelem véres évtizedeiről, és szinte mindent egy szerelmi háromszög szörnyűségesen szép csapdáiról.

A regény a maga idejében hatalmas viharokat kavart: főhőse, Zsivago doktor a 20. század első harmadának Oroszországában megjárja a poklokat. Az első világháborúban orvosként próbál enyhíteni a katonák szenvedésein, majd megtapasztalja a kitelepítés és a polgárháború borzalmait. Kiszolgáltatottan, tehetetlenül sodródik a vörösök és fehérek között, rádöbbenve, hogy a forradalom a magánéletét, a szerelmet, a családi boldogságot is megölte.

Balga szent?

Az 1890-ben született Paszternak 1945-ben kezdte írni a tolsztoji hagyományokat folytató nagyregényét. A népszerű költő és kitűnő műfordító gyerekként a képzőművészetek iránt érdeklődött, kamaszként zenésznek készült, majd filozófiai tanulmányokat folytatott, végül a költészetet választotta: elismert poéta lett belőle, még a 30-as években is az orosz líra élvonalában emlegették. Bár tudni lehetett róla, hogy nem mindenben ért egyet a rendszerrel, alighanem Sztálin kegye védte meg. „Hagyják békén – mondta állítólag a diktátor –, balga szent.” Így kerülhette el azt a sorsot, amely könyörtelenül lesújtott a szovjet értelmiségre (is): több ezer másképpen gondolkodót végeztek ki, vagy küldtek szibériai munkatáborba a legkegyetlenebb években.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Az író élete és élete fő műve a cikk folytatásában!
Próbáld ki most kedvezményesen!