Az alelnökjelölt, aki már most történelmet ír. A Nők Lapja 2020/43. számának Világ rovata.

Donald Trump kihívója, a demokrata Joe Biden történelmet írt: alelnökjelöltnek Kamala Harrist kérte fel, így az ügyészként induló politikus az első színes bőrű nő, aki versenybe szállhat a posztért. Amikor Harrist a szülei még babakocsiban tologatták a tüntetéseken, aligha sejtették, hogy a lányuk ilyen magasra jut.

Jogászhallgatóként Kamala Harris 1988-ban az oaklandi kerületi ügyészségen töltötte a nyári gyakorlatát. A rendőrség egy drograzzián sok embert letartóztatott, köztük egy ártatlan anyát is. „Péntek késő délután volt, a bíró hazament, ami azt jelentette, hogy a nő az egész hétvégét zárkában tölti – idézi fel Az igazság, amivel tartozunk című önéletrajzában Harris. – Zakatolt az agyam. És ha a nőnek dolgoznia kellene hétvégén? Magyarázkodhat majd a főnökének, hol volt? Elbocsátják? És a legfontosabb: láttam, hogy kisgyerekeket nevel. Ők tudják vajon, hol van az anyjuk? Ki vigyáz rájuk? Veszélyben a családja, a megélhetése, a szabadsága és a becsülete, pedig nem tett semmi rosszat.” Kikönyörögte, hogy hívják vissza a bírót. A nő otthon vacsorázhatott a gyerekeivel. „Életem meghatározó pillanata volt – folytatja Harris. – Rádöbbentem, hogy az igazságszolgáltatásnak mekkora a felelőssége. Tudtam, milyen munkát szeretnék, és tudtam, kiket akarok szolgálni.”

Fűre lépni szabad

A szociális érzékenység Kamala Harris családjától sem állt távol. Szülei egyetemistaként találkoztak, egy polgárjogi mozgalom rendezvényén, apja jamaicai, anyja (a leendő rákkutató) Indiából érkezett. A baráti körük szintén jórészt aktivistákból állt. Kamala az első tüntetésein babakocsiban vett részt. „Emlékszem a lábak tengerére és a kiáltások energiájára – idézi fel. – Anyám szívesen mesélte el újra és újra, hogy amikor totyogós koromban megkérdezte, mit akarok, rávágtam: »sabadságot!«”
Ötéves korában, nem sokkal a húga érkezése után a szülők elváltak. Mindenben megegyeztek, csak a könyveken vitáztak. Amikor az anya Kanadában, Montrealban kapott állást, a lányok néhány évig francia nyelvű iskolában tanultak. Egyszer tüntetést szerveztek az épület elé, és kiharcolták, hogy a diákok focizhassanak a füvön.
Harris később a Howardon, majd a Kaliforniai Egyetemen végzett jogászként. Pályáját a kaliforniai Alamedában, helyettes kerületi ügyészként kezdte. Családja féltette ettől a hivatástól. „Amerikában hosszú, sötét múltja van annak, amikor az ügyész erejét igazságtalanságra használták, és ártatlanokat ítéltek el bizonyíték nélkül, vagy bűnösöket engedtek szabadon eltitkolt információk alapján. De voltak bátor ügyészeink is, akik nekimentek a Ku-Klux-Klannak és a korrupt politikusoknak – mutat rá Harris. – Tudtam, mi a baj a rendszerrel, ám azt is tudtam, hogy csak belülről lehet változtatni rajta, annál az asztalnál, ahol a döntések születnek.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan alakult a pályája?
Milyen ügyek mellett állt ki?
Mi a jelentősége politikusként?
Próbáld ki most kedvezményesen!