A Nők Lapja 2020/24. számának Irodalom rovata.

Kilencéves voltam 1958-ban, a világkiállítás idején. Apukám ott dolgozik, Brüsszelben, mondtam, ez volt a szerényebb változat, valójában ő volt a magyar kormánybiztos. És én is ott voltam, ami akkoriban nagy dolognak számított, külföldre utazni. Nyugatra!
Mire emlékszem? Mindenre. Tiszta Nyugat!
Nagy hívólift, kaputelefon, a nappaliban televízió, egy este Romy Schneider-filmet néztünk, akkoriban ő volt a nagy csillag, húszévesen már világhírű és gyönyörű, apám olvasta is az újságban, hogy éppen Alain Delonnal fut, hát ez igen, gondoltam, de hát a tizenegy év korkülönbség akkor soknak látszott. Akkor Belgiumban már volt bulvár, Romy Schneider Brüsszelben, ez állt a címlapokon.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Vajon hogyan végződik a történet?
Próbáld ki most kedvezményesen!