palacsinatsütés

Ezt teszik a palacsintába szóda helyett a horvát nagyik: nem szakad és pihepuha marad

A tökéletes palacsinta titkáról mindenki mást gondol, de a horvát nagymamák évtizedek óta ugyanarra a praktikára esküsznek. Megmutatjuk, miért működik a dolog, és milyen hibákat érdemes elkerülni sütés közben.

Ha nyár, akkor palacsinta, igaz? Mondjuk nem tudom, miért alakult úgy, hogy épp nyáron szeretünk legjobban palacsintázni… Hiszen ehhez az kell, hogy valaki alsó hangon két órát álljon a tűzhely fölött!

Nemrég belefutottam egy számomra eddig ismeretlen trükkbe, amit a horvát nagymamák elvileg hosszú ideje alkalmaznak. A tésztát sima vízzel készítik (szerintük nem kell, hogy szénsavas legyen a víz), majd a folyamat legvégén kevés forrásban lévő tejet öntenek a masszához. A trükk lényege, hogy a forró tej a már elkészített tésztába öntve részlegesen hőkezeli a liszt keményítőjét.

Ez rugalmasabb szerkezetet alakít ki a tésztában, ami aztán hosszabb ideig képes megőrizni a nedvességet a megsült palacsintában. Ennek köszönhetően a szélek nem keményednek meg, a palacsinta közepe pedig puha marad. A pontos arányok szerint fél liter kész palacsintatésztához (bátran készítsd saját, jól bevált recepted szerint) körülbelül 100 milliliter forrásban lévő tejet adni közvetlenül sütés előtt. 

Palacsinta: mindenhogy isteni

Én imádok palacsintát sütni. Akármennyire hosszan is kell a serpenyő felett álldogálnom, akármennyire dől is rólam a víz, megéri, mert mindig magam elé képzelem azt a boldog nyammogást, ami a finomság fogyasztását kíséri. Hát van egyáltalán olyan, aki nem szereti a hajszálvékony, nagyon enyhén édeskés tésztát magában, cukorral, fahéjas cukorral, kakaóval, lekvárral, túróval, Nutellával…, vagy akár sósan? Szerintem nincs.

A gond csak az, hogy nem is olyan könnyű igazán vékony, rugalmas tésztát készíteni. Mindenki másra esküszik. Vannak (például én), akik a tojás mennyiségét szeretik kicsit emelni abban a reményben, hogy rugalmasabb tészta lesz a végeredmény. Mások, például egy korábban nekünk nyilatkozó szakács, a vajra esküszik, Horváth Cili kolléganőnk a rituális cukrozástól várja a palacsintaélményt. Egy barátnőm anyukája meg egyenesen élesztős palacsintát süt! Na, az is megér egy misét.

Így sütik a horvát nagyik: a tökéletes palacsinta receptje

Az eredmény rendkívül vékony, ugyanakkor erős, töltéskor sem szakadó palacsinta. Így fordítottam le ezt a jó kis trükköt receptre:

Hozzávalók (kb. 12 palacsintához):

  • 250 g BL55-ös finomliszt
  • 2 tojás
  • 300 ml tej
  • 200 ml víz
  • 1 csipet só
  • 1 evőkanál olvasztott vaj
  • 100 ml forrásban lévő tej (a végén)

Elkészítés:

  1. A lisztet keverjük össze a sóval, majd dolgozzuk bele a tojásokat.
  2. Felváltva adjuk hozzá a tejet és a vizet, végül olvasztott vajat.
  3. Hagyjuk a tésztát 30 percig pihenni.
  4. Közvetlenül sütés előtt keverjük hozzá a 100 ml forrásban lévő tejet.
  5. Azonnal süssük ki a palacsintákat forró, vékonyan kivajazott vagy kiolajozott serpenyőben.
palacsinta-szoda-forro-tej

Mindenféle töltelékkel isteni finom a palacsinta (Fotó: Getty Images)

A horvát nagyik trükkje egyébként logikájában egy szintén nagyon hatásos, de sokkal ősibb, japán eljárást idéz. A tangzhong technika lényege, hogy a liszt egy kis részét folyadékkal elkeverik és melegítik, egyfajta csirizt főznek belőle. Ennek  köszönhetően a keményítő több nedvességet köt meg, amitől a tészta puhább, rugalmasabb és tovább friss marad. Érdemes ezt is kipróbálni! Palacsintaügyben pedig íme még néhány hasznos tipp. 

Miért lesz vékony és rugalmas a palacsinta?

A forró tej mellett az sem mindegy, milyen zsiradék kerül a palacsintatésztába. A nagyik (és saját tapasztalatom) szerint az olvasztott vaj vagy akár a sertészsír sokkal jobb választás, mint a napraforgóolaj, mert ezekkel nagyságrendekkel puhább és rugalmasabb lesz a végeredmény. Nem csoda, hogy az egyik kedvenc Magyar népmesék-epizódomban, A medve és a macska címűben szintén zsírral sütöttek palacsintát. Azaz, csak sütöttek volna, ha az rejtélyes módon el nem fogy tél végére. 

Kevesebb cukor, jobb eredmény

A nagymamák azt is mondják, hogy a cukorral semmiképpen nem érdemes túlzásba esni. Magas hőmérsékleten ugyanis karamellizálódik, ezért a palacsinta könnyebben odatapadhat a serpenyőhöz, ráadásul mikor kihül, sokkal keményebb lesz. A palacsinta tésztájában egyébként is az a jó, ha semleges ízű, így édes és sós töltelékkel is finom. 

Vigyázzunk a liszttel

Hozzáértők szerint a palacsinta akkor is veszít a puhaságából, ha túl magas sikértartalmú lisztből készül, vagy ha a tésztát túl sokáig keverik. Ilyenkor a glutén túlságosan aktiválódik, amitől a palacsinta rágóssá válhat.

A legjobb eredményhez finomliszt (BL55) használata ajánlott, a tésztát pedig érdemes az összekeverés után 15 percig pihentetni, és csak ezt követően hozzáadni a forrásban lévő tejet.

A gőz a barátod

Sütéskor is bevetheünk egy egyszerű praktikát. A jól felforrósított serpenyőben kisütött palacsintákat egymásra rakás előtt néhány csepp vízzel finoman meg lehet permetezni vagy kenni. Ha ezután lefedve tároljuk őket, a keletkező gőz segít megőrizni a tészta puhaságát.

Másnapra is finom marad

Végül pedig, ha marad palacsinta másnapra (nem fog), nem mindegy az sem, hogyan melegítjük újra. A legjobb, ha a palacsintákat egymásra pakoljuk, alufóliába csomagoljuk, majd 100 fokos sütőben néhány perc alatt átmelegítjük. Hasonló hatás elérhető fedő alatt, kis lángon serpenyőben is, ahol a képződő gőz visszaadja a palacsinta puha, szaftos állagát.

Kapcsolódó: Na és a japán felhőpalacsintát ismered?

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó