Mit tegyek, ha egy szülő felpofozza a saját gyerekét a játszótéren?

A koronavírus-járvány miatt 30 százalékkal is megnőhet a gyerekbántalmazásos esetek száma – állítja az UNICEF Magyarország. Éppen ezért új gyerekbántalmazás elleni kampányukban egy hat részes, gyerekbántalmazás elleni mesterkurzust és egy gyermekvédelmi kisokost jelentetnek meg számos gyakorlati tudnivalóval. Mit tegyünk, ha a gyerekünk osztálytársát verik otthon? Kihez forduljunk, ha a saját gyerekünk bánt másokat az iskolában? És egyáltalán: mi számít bántalmazásnak? A hangos szidalmazás vagy az okostelefon elvétele is az?

Mi történt?

Ismerd fel, és tegyél ellene címmel gyermekbántalmazás elleni kampányt indított az UNICEF Magyarország. Hat részes, gyerekbántalmazás elleni mesterkurzusuk és gyermekvédelmi kisokosuk anyagai bárki számára hozzáférhetőek, tele praktikus tanácsokkal.

Miért fontos? 

Az UNICEF becslései szerint a koronavírus-járvány okozta bezártság, félelem és egzisztenciális bizonytalanság miatt akár 30 százalékkal is emelkedhetett a gyermekbántalmazási esetek száma. Ráadásul ezek jelentős része láthatatlanul és hosszú időn át feltáratlanul történik meg.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Milyen helyzetekre ad gyakorlati tanácsot az UNICEF?
  • Mennyien gondolják úgy, hogy egy pofon belefér a gyereknevelésbe?
  • Mi számít a magyarok szerint nem fizikai bántalmazásnak?

Az UNICEF, vagyis az ENSZ Gyermekalapjának szomorú statisztikái szerint a világon egymilliárd gyereket érint évente a szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává. Ezen a helyzeten a koronavírus-járvány csak rontott, hiszen a szülők jelentős részén erősebb a nyomás, tele vannak egzisztenciális félelmekkel, haraggal, bizonytalansággal. Ezek a feszültségek sajnos sok esetben a gyerekeken csattannak, ezért nő a járvány hatására a gyerekekkel szembeni erőszak. 

Bárki tehet ellene

A legtöbben erre úgy reagálnak, hogy tényleg elkeserítőek az adatok, de mit tehetne valaki, aki nem szakember, nem dolgozik a gyermekvédelemben, nem tudja, hogy mit kell csinálni, ha mondjuk gyerekbántalmazásra gyanakszik a szomszédjában. Az UNICEF szerint mindenki felléphet a gyerekbántalmazás ellen, ha felismeri a jeleket, és tisztában van néhány alapvető tennivalóval, például azzal, hogy hova fordulhat ezekben az esetekben. Ebben szeretnének segíteni friss kiadványaikkal. 

Az útmutatók segítségével az érdeklődők megismerhetik a fizikai, a verbális és az érzelmi abúzus, az online zaklatás, a szexuális kizsákmányolás természetét.

Kiderül belőlük, hogy mit tehetünk, ha bántalmazási esetet tapasztalunk, akár érintettként, akár csak szemtanúként. „Az első lépés, hogy felismerjük, ha egy gyereket bántalmaznak. A második, hogy átérezzük, hogy nekünk is közünk van hozzá és tegyünk a bántalmazás ellen, védjük meg a gyermeket – mégpedig megfelelő módon. Nem mindig egyértelmű, hogy mit tehetünk, mit nem, hogyan léphetünk fel, mivel használunk vagy ártunk” mondja Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója. A kampánnyal ebben akarnak segítséget nyújtani.

De mit tegyek, ha a saját gyerekem a bántalmazó?

A hat részből álló, bárki számára online hozzáférhető gyerekbántalmazás elleni mesterkurzus többek között a következő kérdésekre igyekszik válaszolni:

  • Hogyan beszélgessünk a gyerekekkel a bántalmazásról?
  • Miért veszélyes a cyberbullying?
  • Mit tegyek, ha gyermekbántalmazás szemtanúja vagyok?
  • Milyen nyomokat hagy egy gyerekben, ha bántalmazzák?
  • Milyen online megoldások vannak a gyerekek védelmére?

A Gyermekvédelmi kisokos a bántalmazásról című másik kiadványt pedig a november 20-i Gyermekjogi Világnapra időzítik. Ez is bárki számára hozzáférhetően olyan konkrét dilemmákra próbál megoldási lehetőségeket javasolni, mint amikor látjuk, hogy valaki hangosan szidalmazza, felpofozza a saját gyerekét a játszótéren. Tudjuk, érezzük, hogy ez nem helyes, de mindenkiben ott van a gát, hogy mennyire szólhat bele egy másik ember magánéletébe, gyereknevelésébe. Hasonló helyzet, amikor arra gyanakszunk, hogy a gyerekünk egyik osztálytársát rendszeresen vagy akár alkalmanként megverik otthon. Egy osztálytárs szülőjeként mennyire szólhatunk ebbe bele, és ha szólni akarunk, akkor mégis kinek?

Szintén nem egyszerű eset, ha a saját gyerekünkről derül ki, hogy ő maga a bántalmazó, hogy akár verbálisan, akár tettekkel bántja, zaklatja az osztálytársait. Mit tehet ilyenkor a szülő? Hogyan beszélje meg ezt a gyerekével, és kit kell még bevonnia a helyzet kezelésébe? 

A konkrét esetek mellett a kisokos általánosabb kérdésket is igyekszik megválaszolni. Többek között azt, hogy: 

  • Meddig terjed a felelősségem? Milyen esetekben lépjek közbe?
  • Mit tegyek, ha online zaklatják a gyerekemet?
  • Mi számít bántalmazásnak? Mit gondol erről a társadalom?
  • Milyen jelekből látom, ha a gyerekemet bántalmazzák?
  • Hova forduljak segítségért, ha az a gyanúm, hogy egy gyereket bántanak?

A magyarok 38 százaléka szerint egy pofon belefér

Hogy a témával kapcsolatos felvilágosításra mekkora szükség van, azt jól mutatják annak a felmérésnek az eredményei, amit tavasszal készített a Publicus Intézet az UNICEF megbízásából. Telefonon kérdeztek meg 1003 embert arról, hogy miként vélekednek a gyerekbántalmazás különböző formáiról. A megkérdezettek 83 százaléka azt mondta, hogy szerinte nem elfogadható, hogy a szülők fizikai fenyítést alkalmazzanak, ha fegyelmezni vagy büntetni akarják a gyereküket. A válaszadók 14 százaléka ugyanakkor úgy gondolta, hogy a fizikai fenyítés elfogadható nevelési eszköz. 

Azzal az állítással, hogy „egy-egy pofontól nem lesz semmi baja a gyereknek” a megkérdezettek 38 százaléka értett egyet. Ugyanennyien voltak azok, akik szerint „egy gyereknek elsősorban kötelességei vannak és nem jogai”.

A válaszadók többsége, 66 százalékuk egyetértett azzal is, hogy egy szülőnek joga van ahhoz, hogy belenézzen a gyereke telefonjába, elolvassa az üzeneteit. 
Nem meglepő, hogy a kutatás szerint a gyerekek fizikai bántalmazásának megítélése szorosan összefügg az iskolai végzettséggel. Minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál inkább elítéli a fizikai fenyítést. A Publicus Intézet felmérésében a diplomás válaszadóknak csak a 28 százaléka értett egyet azzal, hogy egy-egy pofontól semmi baja nem lesz a gyereknek, míg az érettségizetteknél 40 százalékos volt ez az arány. A szakmunkás végzettségűek esetében 42 százalék vélte úgy, hogy alkalmanként egy pofon nem árt meg a gyereknek. (Érdekes ugyanakkor, hogy a 8 általánosnál alacsonyabb végzettségűek között csak 38 százalék értett egyet ezzel.)

Bántalmazásnak számít a kütyümegvonás?

A felmérésben arra is kíváncsiak voltak, hogy a magyar társadalom szerint mi számít egyáltalán bántalmazásnak a nyilvánvaló fizikai fenyítésen túl. A válaszadók nagy többsége szerint (76 százalék) a szeretet és a figyelem megvonása számít leginkább bántalmazásnak. Ezután a gyerek elhallgattatását, a beszédmegvonást tartották leginkább bántalmazásnak, ezt a válaszadók 63 százaléka jelölte meg. A megkérdezettek negyven százaléka szerint a kiabálás, a gyerek hangos szidalmazása is bántalmazásnak számít.

Jóval kevesebben voltak, akik szerint a szóbeli szidalmazás (30 százalék), a közösségektől való eltiltás (25 százalék) vagy a hobbiktól való határozott idejű eltiltás (24 százalék) is bántalmazásnak számít.

 A szobafogságot, vagy bizonyos játékok elvételével való büntetést csak 20 százalék tekintette bántalmazásnak, ahogy a barátoktól való eltiltást is ennyien tartották annak. A legkevésbé a számítógép vagy a telefon elkobzását, az internet határozott időre szóló lekapcsolását tartották a megkérdezettek bántalmazásnak, erre mindössze 14 százalékuk mondta, hogy szerinte ebbe a körbe tartozik.

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!