Költözés előtti személyes leltár.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal 15 éve élek a fővárosban, és bár két járványhullám között úgy érzem, nem esik nehezemre életvitelszerűen megválni tőle, vannak helyek, amik hiányozni fognak. Mivel nem költözünk messzire a várostól, vélhetőleg az életünket továbbra is meghatározó gazdasági-kulturális-gasztronómiai központ marad Budapest. Ezért nem is turisztikai látványosságoktól, éttermektől vagy moziktól búcsúzom most elsősorban, hanem azoktól a helyektől, amik a hétköznapjaim részét jelentették és, amelyek biztosan hiányozni fognak.

1. A Marczibányi téri játszótér

A második kerületi anyatársak biztosan nem örülnek neki, hogy elárulom, de van egy szürke kerítés a Marczibányi téren, ami mögött újra ugyanaz a mezítlábas kisgyerek lehetsz, mint kiskorodban voltál (grátisz, hogy a saját gyerekeiddel együtt.) Tucatnyi madárfajta, gyümölcsfák – júniusban a menetrendszerű faeperszüret – titkos túráknak teret engedő bokrok, dombok és zegzugok, egy talpalatnyi vidék a környék társasházaiból kiszabadult gyerekeknek és szüleiknek. Mindkét gyerekem itt hintázott, csúszdázott és evett homokot először, szóval biztosan kibérelt helye marad a szívem valamelyik szegletében.

Játszótér a Marczibányi téren (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

2. A Fény Utcai Piac

Amikor itt vásárolok – főleg, ha nagy ritkán sikerül úgy elindulni, hogy a zero waste jegyében mindenhez vigyek magammal táskát, tartót, tokot – úgy érzem, hogy valamennyire megközelítettem a célt, a szupermami ideálját, amelyik távoli eszményként folyton itt lebeg a fejem felett, hol közelebb, hol távolabb. Itt tényleg minden és mindenből a legjobb kapható, csak tudni kell, hogy hol vásároljon az ember és hogy mikor érkezzen, mert a legjobb helyeken – például Falus Ferenc mintaboltjában vagy a Sonkásnál – általában óriási a sor. Az pedig összesen egyszer fordult elő velem az elmúlt öt évben, mióta rendszeresen ide járok vásárolni, hogy előre engedjenek gyerekkel, pedig jártam ide babával, aztán egy kisgyerekkel kézen fogva és eggyel a hasamban, majd két gyerekkel is. Ennek ellenére a gyerekekkel is jó ide jönni – bár kérik is, hogy a járványügyi intézkedések okán ezt tényleg csak indokolt esetben tegyük –, mert így ők is rengeteget tanulnak. A környezetünkről: miből és honnan van az étel, ami aztán az asztalra kerül, hogy miért teszünk jót a földdel, ha nem kérünk zacskót. De számtani ismeretszerzésre is kiváló terep, a mennyiségeket lehet gyakorolni zöldség- és gyümölcsválogatás közben, később a bonyolultabb műveleteket pedig a visszajáró számolásával. (Sőt, egyikükkel egy csodálatos gyökérzöldségeket áruló standnál még arra is rájöttünk, hogy azok a Kuflik elhagyatott rétjéről származó vadrépák és vadpadlizsánok csak akkor éppen nem a Kuflik árulták őket.)

Fény utcai piac bejárata (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

A piac egyébként a zárlat alatt is alkalmazkodott a vásárlói igényekhez: a mi zöldségesünknél például sms-ben le lehetett adni a rendelést, majd miután összekészítette, megírta az idősávot, hogy mikor mehetünk érte, és az összekészített dobozt szinte érintkezésmentesen, sorban állás nélkül vehettük át tőle.

A csomagot pedig akkor is lehozták nekünk a piac elé, amikor az idősáv szerint csak a 65 év felettiek vásárolhattak.
A piacon egyébként nemrég megnyílt egy Fortepan-kiállítás is, és ne lepődjünk meg, ha minden második szombaton kampányoló politikusokba botlunk a bejáratánál.

3. A Lövőház utca

Ennek a kiülős kávézókkal és éttermekkel hívogató városrésznek a nagyszerűségét Ónody-Molnár Dóra kolléganőm már megírta egy korábbi ajánlójában, ezért nem is ragoznám túl: nekünk olyan volt, mint a nappalink, ismerősök és barátok mindenhol, és erre jött habként a tortára a folyton megújuló kínálat. Bevallom, budapestiekkel sokszor előítéletes vidéki gyerekként azt gondoltam, hogy közel kerülni egymáshoz egy lakóközösségben csak kisebb léptékű településeken lehet, de a Lövőház utca megmutatta, hogy ebben nagyot tévedtem: ma már kedves ismerősök köszönnek rám mindenhonnan, és nem lehet anélkül leszaladni a boltba, hogy ne fussak össze valakivel, aki megkérdezi, hogy mi újság? Ezért is van az, hogy magunk között beszédesen csak úgy hívjuk: a falu.

Lövőház utca (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

4. A Városmajor

Most kezdődik az évnek az az időszaka, amikor mindig a majorba vágyom. Az őszi park a szórt fényekkel csábít a sétára, bele lehet hemperegni a levélkupacokba, majd termoszban teát kortyolni, mikor már kicsit hűvösebbek az esték. Amikor lehullott az első hó, mindig ide vezetett az első utunk, hogy az egészen kicsi gyerekeknek is biztonságos méretű hóbuckákról, tepsivel a fenekünk alatt, hatalmas kacagások közepette levessük magunkat. De az aktívabb sportolásra is rengeteg a lehetőség: sport- és parkour pályák, szabadtéri fitnesz eszközök és egy 585 méter hosszú futópálya hívogat a mozgásra, a kicsiket pedig egy jól felszerelt játszótér várja. 

Városmajor (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

5. A Millenáris

Sosem fogom elfelejteni a délutáni csavargásokat, a nemrég bezárt kürtőskalácsos standot, amelyik karantén idején a környékbeli elcsigázott szülőknek kapaszkodót adott, hogy lehet még közünk a normalitáshoz, a megszokotthoz. A stand akkor azért lehetett nyitva, mert elvitelre lehetett kérni a kalácsot, hot dogot, almalevet, fröccsöt, és így a Millenáris hetekre egy nagy kerthelyiséggé változott tulajdonképpen, ahol mindenki a maga sleppjével lóghatott, betartva az érintkezés szabályait. A bezárt játszóterek korszakában az, hogy itt lehetett szaladgálni, biciklizni, sárkányt eregetni, kacsákat etetni, maga volt a földi paradicsom. Az egykori Ganz-gyár területén épített közpark 2000 óta várja a látogatókat, a 2019-ben épült Nemzeti Táncszínház – építészeti szempontból egyébként remek – épülete ugyan elvette az egyik kis tavat a parkból, de kaptunk helyette egy mászóparkot a Zöld Péter játszótér mellé.

Millenáris park (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

Az elmúlt hetekben pedig átadták a parkhoz kapcsolódó Széllkaput is, amelyik háromdimenziós függőkertjével, cseresznyefa ligettel, erdő-mező-tó hármasával, látványos design napelemekkel és 355 új fájával és 26 ezer négyzetméterű alapterületével Közép-Európa egyik legnagyobb pihenőparkjának számít. 

(Kiemelt kép: Millenáris park Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)    

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy előfizetői tartalmakhoz is hozzáférj!

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!