Miközben az anyák gyakran hajnalban vagy éjjel végezték keresőmunkájukat, addig az apák munkavégzése nem változott a családi feladatok miatt.

Mi történt?

Egy friss kutatásból az derült ki, hogy a karantén alatt otthonról dolgozó anyák élete gyökeresen megváltozott, az állandó túlterheltség és fáradtság mentális egészségük rovására ment. 

Miért fontos ez?

A kutatás segítségével bepillantást nyerhetünk egy olyan réteg életmódjába és a láthatatlan munka természetébe, amely eddig rejtve maradt és azt is megmutatja, hogy bár a nemek közötti egyenlőtlenség nem a COVID-19 járvány okozta, az otthoni feladatok megnövekedett mennyisége mellett is az anyák látták el ezek oroszlánrészét. 

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Hogyan változott meg a dolgozó anyák életmódja, munka-magánélet a karantén alatt?
  • Ehhez képest mennyire változott a férfiaké?
  • Melyek voltak számukra a legnagyobb kihívások ebben az időszakban és milyen előnyökről számoltak be? 

A dolgozó anyákban jelentősen megnőtt a stressz mértéke a karantén időszaka alatt. A vírustól való félelmen túl több stresszfaktor is érte őket: az állandó időhiány okozta konfliktus, a gyerekek és munkájuk miatti lelkiismeret-furdalás és az állandó fáradtság. Ezt a helyzetet fokozta a bezártság érzése, és ezzel összefüggésben a társas kapcsolatok hiánya – derül ki egy friss magyar kutatásból. A vizsgálat alanyai olyan anyák voltak, akik partnerükkel együtt teljes állásban otthonról dolgoztak a karantén idején és legalább egy, 2–14 év közötti gyermeket nevelnek. 
Dr. Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) tanára és munkatársai (Geambasu Réka, Gergely Orsolya és Somogyi Nikolett) azt vizsgálták, hogy a magyarországi és erdélyi magyar dolgozó nőkre hogyan hatottak a koronavírus-járvány okozta megváltozott életkörülmények: hogyan érintette őket az olyan új feladatok ellátása, mint a segítségnyújtás az otthontanulásban, a megváltozott munka-magánélet egyensúly, és hogy mindez milyen hatással volt a mentális egészségükre – olvasható a BCE kutatási összefoglalójában. Eszerint a munkavégzés korábbi, kiszámítható rendjét teljesen felülírta a karantén: egyszerre volt megkönnyebbülés, hogy vége lett a szinte állandó rohanásnak és különóráknak, ugyanakkor az anyákban permanens fáradtság alakult ki, hiszen most minden, korábban szakemberek által végzett feladat is a családokra hárult.

Miközben az anyák gyakran hajnalban vagy éjjel végezték keresőmunkájukat, addig az apák munkavégzése nem változott a családi feladatok miatt.

Az anyáknak általában ritkán volt idejük és helyük napközben a félrevonulásra. Az olyan feladatok, mint az otthoni tanulás felügyelete, az iskolai feladatok elvégzésének nyomon követése és a gyerekekkel való foglalkozás szinte kizárólag rájuk hárult. Habár rengetegnek látták az elvégzendő feladatot, általában természetesnek vették, hogy a családtagok közül ők végzik annak oroszlánrészét.
Az anyák az otthonlétre lehetőségként is tekintettek, amikor még inkább jelen tudnak lenni gyermekeik életében. Az ún. „intenzív anyaság” normája főként a középosztálybeli nőket célozza meg, idő- és erőforrásigényes szerepet szánva nekik, valamint szinte kizárólagos felelősséget a gyermek sikeres helytállásáért.
A kutatásból kiderült, hogy a karantén időszaka alatt az iskola által hagyott űrt az anyák töltötték be. A szülőkre korábban is nagy teher hárult a gyerekek iskolai előmenetelének biztosítása terén, mindez megsokszorozódott a karantén idején. Ez sokféle, konkrét és mentális feladatot jelentett, de sok anya aggódott a gyermek lemaradásának veszélye miatt. A gyerekekkel való foglalkozás nem iskoláskorú gyerekek esetében is az anyák feladata maradt. Tipikusan az anyák azok, akik a gyermekek iskolai életútjának menedzserei, az apák pedig a karantén idején nehezebben tudták „felvenni a fonalat” és érdemben támogatni a gyerekeket.

A számtalan rendelkezésre álló online anyai „kreatív” csoport hasznos ötletforrásnak bizonyult, ám sokan jelezték, hogy azoknak, akik nem tudták gyakorlatba ültetni, inkább nyomasztó volt.

Korábbi elemzések előre vetítették, hogy a középosztálybeli családokban éppen azért, mert a karantén alatt a férfiak számára is láthatóbbá, kézzelfoghatóbbá vált a gyerekekkel járó teendők sora, az apák is jobban kivették a részüket a korábbiakhoz képest. A BCE vizsgálata ennek éppen az ellenkezőjére jutott. Eszerint a láthatatlan és a fizetetlen háztartási munka terén ugyan a nemek közötti egyenlőtlenségeket nem a COVID-19 okozta,

a járványidőszak viszont hangsúlyozta és súlyosbította a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket.

A feladatok a kint és bent választóvonal mentén szerveződtek, és a nőknek jutott a lakáson belüli tevékenységek nagy része. Mennyiségében és minőségében megnövekedtek a szükségletek, ezzel együtt a háztartási munkák kapcsán az elvárások is felerősödtek. A home office-ban dolgozó anyákat a világjárvány még inkább a konyhába kényszerítette.
A bevásárlás és az idősgondozás bizonyult annak a háztartási feladatnak, amelyben most leginkább bevonódtak a férfiak.
Átmenetileg megszűnt vagy ellehetetlenedett számos bevonható segítség (nagyszülők, kiszervezett házimunka, főleg Romániában a kijárási tilalom miatt). A feladatok tehát mennyiségben megsokszorozódtak, és többnyire a nőkre terhelődtek: csupán azokban a családokban volt példa a megnövekedett teendők elosztásának újratárgyalására, ahol a járvány előtt is rendszeresen valamekkora részt vállaltak ebből a férfiak.

A kutatásban részt vevő interjúalanyok arról számoltak be, hogy az életük gyökeresen megváltozott, mivel:

  • Az anyák prioritásainak élén a gyerek(ek) nevelése és iskolai feladatainak felügyelete állt.
  • A konfliktus tipikus feloldása a keresőmunka éjszakai, hajnali vagy hétvégi elvégzése volt.
  • A legtöbb anya szelektált a feladatok között. Szükség esetén szombaton vagy vasárnap hozta be a lemaradást.
  • Nemcsak az idő, a nyugodt tér is korlátozottan állt rendelkezésükre.
  • Az anyák nem panaszkodtak, mert hiábavalónak érezték.

Ehhez képest a házastársuk/élettársuk élete sokkal kevésbé változott:

  • A férfiak munkavégzése nem változott lényegesen a család jelenléte miatt.
  • Csekély volt az apák alkalmazkodása a család megváltozott feladataihoz.
  • Napközben csak ritkán felügyelték a gyerekeket.

A megkérdezett, a karantén alatt home office-ban teljes állásban dolgozó, 14 év alatti gyermeket nevelő anyák a többféle munka összeegyeztetését úgy oldották meg, hogy intenzíven jelen voltak a gyermekek életében. Ezt az igényt felerősítette a gyermekek otthoni tanítása. A gyermek iskolai sikeressége Magyarországon kétségtelenül a szülői siker vagy bukás mércéjévé is vált. A román oktatáspolitika ezzel szemben igyekezett csökkenteni a szülőkre ilyen téren nehezedő nyomást.

Az interjúalanyok többször is panaszolták, hogy magukra maradtak a sokféle feladat elvégzésével. Többnyire az állami, önkormányzati, óvodai segítséget, nem pedig az apák támogatását vagy hozzájárulását hiányolták.

Mindeközben a közösségi média egyszerre nyújtott támogatást és nyomasztó élményt sok kisgyermekes szülőnek, akik ebben is sokszor a szülői teljesítményben való elmaradásukat élték meg. Többen is szembesültek ezáltal az állandósult időhiánnyal és kimerültséggel.
Ugyanakkor mindenki tudott a karantén időszakából pozitív dolgokat is megnevezni: ilyen volt a családdal töltött idő, a közös étkezések és beszélgetések, a lelassulás vagy sportolás. Sok olyan dolog, amire a hétköznapi rohanásban nem jutott idő, és amiről úgy gondolták, hogy szívesen megtartanák a karantén-időszakon túl is.

(Kiemelt kép: Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.