Virtuális modellek diktálják ezentúl, hogyan legyünk szépek?

Nem pihennek, nem öregednek és a koronavírus sincs rájuk hatással.

Mi történt?

A nyugati luxusmárkák is elkezdték felfedezni a virtuális influenszerekben rejlő lehetőségeket.

Miért fontos ez?

Mert ezek a virtuális modellek és trenddiktáló példaképek ráerősíthetnek arra a tendenciára, hogy teljesen irreális elvárásokat támasztunk magunknak és egymásnak az életmódunkkal, a testképünkkel vagy akár a munkát érintő teherbírásunkkal kapcsolatban.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Nyugaton még újdonság, Ázsiában már régen népszerűek a virtuális sztárok.
  • Mik egy virtuális modell előnyei a hús-vér emberrel szemben?
  • Miért olyan aggasztó ez az átalakulás?

Az elmúlt években egy új jelenségre figyelhettek fel azok, akik követik a divatszakma alakulását: CGI-, azaz számítógéppel megrajzolt és létrehozott, mozgatott influenszerek lettek az új szupermodellek. Lil’ Miquela és Shudu virtuális influenszerek, azaz a véleményük, választásaik, öltözködésük, életmódjuk hatással van tömegekre, de legalábbis a követőikre.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

🌸 . . #digitalart #3d #clo3D #daz3d #thediigitals

Shudu (@shudu.gram) által megosztott bejegyzés,

Európai úttörőként 2020 márciusában a Vogue Italia szerepeltetett először CGI-modellt a címlapján, és Ferdinando Verderi kreatív igazgató szerint az olvasóknak egyáltalán nem volt problémája a nem hús-vér figurával.

A koronavírus-járvány miatt a virtuális modellek nemcsak technikai újdonságként, hanem kézenfekvő alternatívaként is szolgáltak, írta a Vogue Business. A virtuális modellek előnye az élő emberekkel szemben, hogy nincs veszélyeztetve az egészségük, szünet nélkül, sokkal többet tudnak dolgozni, nem öregszenek ki a szakmából, és kevesebb rizikóval járnak a velük szerződő brandek számára. Ugyanis nem isznak, nem drogoznak, nem dohányoznak – és nem keverednek kellemetlen szituációkba a rajongóikkal. 

Shudu botránya

A virtuális modellek ellentmondásosságát kiválóan illusztrálja Shudu példája. Ugyan Shudu soha nem titkolta, hogy virtuális személy, amikor egy rúzsreklám kapcsán először ismerték meg nagyobb tömegek, sokan üdvözölték, hogy gyönyörű fekete nőként érvényesülni tud a divat világában, amelyben összességben még mindig kevés a nem fehér modell. Amikor egyértelmű lett, hogy valójában nem ember, rengetegen felháborodtak, hogy akkor viszont pont azoktól a fekete modellektől veszi el a munkát, akik így is alig tudnak lehetőséghez jutni. A történetet az csavarta meg igazán, amikor kiderült, hogy Shudut egyébként egy fehér férfi, a CGI-művész Cameron-James Wilson tervezte. (via 444)

Mert a rajongók hamar rájuk találnak, ezt a nyugati trendeket fejhosszal megelőző távol-keleti példák igazolják. Miközben Lil’ Miquela csak 2016 óta aktív, Shudu pedig egy évvel később lépett a színre, Japánban és Kínában már jóval előttük szuper népszerűek lettek a virtuális énekesek. Az első virtuális popsztárként elhíresült Hatsune Miku 2007 óta tartja lázban a rajongóit, 2009-ben hologramkoncertet is adott egy japán fesztiválon. Azóta olyan cégekkel dolgozott együtt, mint a Google, a Toyota, és öltöztette már a Louis Vuitton és a Givenchy is.
Kínai párja, Luo Tianyi 2012 óta aktív, a felvételei elképesztően népszerűek a Bilibili nevű videómegosztó oldalon. Ő is tartott már élő offline koncertet, és megjelent a tévében a tavaszi fesztivál gáláján is. És ők csak az elsők. Virtuális idolok szerepeltek egy streaming adásban valódi kínai influenszerekkel, megjelentek reklámokban, alapítottak együttest, amelynek tagjait a Louis Vuitton öltöztette.

És jönne, hogy idézőjelbe tegyem ezeket a szavakat, hogy „öltöztette”, „együtt dolgozott”, „fellépett”, de nem lehet, mert ez tényleg olyan jelenség, ami a szemünk előtt bontakozik ki, és egyre nagyobb teret nyer az életünkben. Míg a VR-szemüvegekkel (virtual reality, azaz virtuális valóság) új korszakba lép a múzeumlátogatástól a vásárláson át a filmnézésig és a videójátékig egy csomó tevékenységünk, a virtuális modellek és influenszerek ismét felvetik azt a kérdést, hogy milyen messze távolodunk a természetes emberi léptékeinktől?

A szupermodelleket és a divatvilágot számos vád érte már, hogy olyan testarányokat és ideálokat közvetítenek, amelyek az átlagember számára elérhetetlenek – és mindezt annyi reklám- és médiafelületen teszik, hogy képtelenség kikerülni őket, elvonatkoztatni tőlük. Az elmúlt évek talán leglátványosabb botrányai és vádjai a fehérneműket forgalmazó Victoria’s Secretet érték, hogy nem halad a korral, elutasítja a női test valóságát és sokféleségét, továbbá a kilencvenes évek modelljeinek kóros soványsága él tovább csupán egy csöppet gömbölydedebb formában a kifutóikon. Mindezt az után, hogy ahogy egyre több figyelem terelődött az étkezési- és testképzavaros emberekre, a testtel kapcsolatos fokozódó elégedetlenségre és bizonytalanságra, még a Barbie is képes volt változni, és a reális testarányoknak megfelelően elkészíteni a babáit.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

CATEGORY IS: Leather-daddy-sea-monkey's first time at the rave.

Miquela (@lilmiquela) által megosztott bejegyzés,

És akkor most megérkeztek a virtuális influenszerek és szupermodellek, akiknek a dizájnerek és a cégek aktuális trenddiktáló tervein túl tényleg semmi közük nincs már a valóságos emberi élethez és az egyéni teljesítményekhez. Ebben pedig van valami nagyon nyomasztó. Olyan, mintha megnyertünk volna egy csatát a nőkre és férfiakra egyaránt káros irreális elvárások ellen, és most megnyílna egy másik front ugyanebben a háborúban.

(Kiemelt kép: Instagram/Shudu Gram)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!