Az Elfújta a szél filmklasszikus, de nem oké, ahogy a feketéket ábrázolja

A filmet a bemutatása óta érik kritikák, itt elmagyarázzuk, miért.

Mi történt?

Átmenetileg levette az HBO Max kínálatából a tulajdonos Warner az Elfújta a szél című filmet. A cég nyilatkozata szerint a film a történelmi kontextus értelmezésével fog a későbbiekben ismét műsorra kerülni.

Miért fontos?

Az Elfújta a szél nagyívű, vitathatatlan filmtörténeti klasszikus, de a fekete szereplők ábrázolása nagyon sztereotip benne: azt a felfogást tükrözi, hogy a feketék buta, alázatos, szolgalelkű emberek. Ez pedig maga a rasszizmus, amely része az amerikai Dél konföderációs (és rabszolgatartó) nosztalgiájának is.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Mióta és miért kritizálják, ahogy az Elfújta a szél a feketéket ábrázolja?
  • Miért rossz érv a korszellemre hivatkozni?

Az Egyesült Államok forrong: George Floyd meggyilkolása országszerte rasszizmus és a brutális rendőri túlkapások elleni tüntetéseket robbantott ki. A tüntetések azóta átcsaptak az országhatárokon és kulturális fordulatot is vettek. Amerikában és Európában rabszolgatartó és/vagy hírhedten rasszista történelmi személyek szobrait rongálják meg vagy döntik le, az amerikai tüntetők egyik követelése pedig, hogy nevezzenek át bizonyos katonai bázisokat. Az elmúlt száz évben ugyanis fekete katonák tízezreit képezték ki, hogy életüket és vérüket adják Amerikáért olyan katonai központokban, amelyek a polgárháborúban a rabszolgatartás jogáért is küzdő déli katonai vezetőkről lettek elnevezve.
A Black Lives Matter mozgalom közben Hollywoodot is elérte, és a figyelem ismét minden idők egyik legsikeresebb amerikai klasszikusára, az Elfújta a szélre terelődött. Azt mindjárt az elején le kell szögezni, hogy a film megítélése a bemutatása pillanatától ellentmondásos, tehát az olyan kritikák, hogy megerősíti a feketék rasszista ábrázolását, egyáltalán nem újak, hanem lassan száz évesek.

Egy film, ami mélyen beivódott a nemzet kultúrájába

Az 1939-ben bemutatott Elfújta a szél Margaret Mitchell azonos című regényének adaptációja, amely nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy egy öntudatos és önálló nő hogyan próbál meg a kor erősen szexista és a nőket korlátok közé szorító társadalmi elvárásaival szemben érvényesülni. Mindezt persze megcsavarva azzal az el nem hanyagolható történelmi kontextussal, hogy a Dél elindítja, majd elveszíti az amerikai polgárháborút. Mindezt átszövi az azóta ikonikussá váló (egyébként elég toxikus) szerelmi szál, a „se veled, se nélküled” kapcsolatok egyik irodalmi-filmes csúcsteljesítménye, amelyet a vásznon Vivien Leigh és Clark Gable adott elő. (Egy kis érdekesség, hogy a jóságos Melanie-t alakító Olivia de Havilland még mindig él, július 4-én lesz 104 éves! Gyakorlatilag ő Hollywood aranykorának egyetlen túlélője azóta, hogy Kirk Douglas tavaly elhunyt.)
A Victor Fleming rendezésében elkészült film elképesztő kassza- és közönségsiker lett, és európai szemmel szinte felfoghatatlanul mélyen beivódott az amerikai kultúrába. Folyamatos hivatkozási alap és inspiráció, filmes szereplő archetípusokat teremtett, végeérhetetlenül másolták és parodizálták. Az olyan képek, mint Tara ültetvénye, a főszereplők profilja, mielőtt megcsókolnák egymást, vagy az olyan mondatok, mint hogy „Frankly my dear, I don’t give a damn” (Őszintén szólva, kedvesem, fütyülök rá) visszaköszönnek plakátokon, kitűzőkön, könyvborítókon vagy napjainkban internetes mémeken, gifeken.

via GIPHY

Csakhogy mindezek mellett az Elfújta a szél valóban úgy ábrázolja a feketéket, mint akik közül sokan primitívek, ostobák, és életük csúcsteljesítménye, hogy készségesen szolgálják a történet szerint többnyire nemeslelkű ültetvényes és rabszolgatartó uraikat. Ezzel pedig az a probléma, hogy a sikerrel bebetonozta ezt az ábrázolást.

(Forrás: Wikipédia)

Így tovább élt az a 19. század óta létező, káros és sértő Jim Crow-karikatúra is, amely szerint a feketék röhejes, alacsonyabb rendű és/vagy veszélyes emberek.
A film védelmében sokszor elhangzik, hogy a tíz besöpört Oscar-díja közül a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat Hattie McDaniel kapta – és ezzel ő lett az első díjazott afroamerikai színész az Oscar történetében. Csakhogy ilyenkor nem teszik hozzá, hogy a korban érvényben lévő szegregációs Jim Crow-törvények szerint Hattie McDaniel nem ülhetett a többi, fehér színésszel egy asztalnál a ceremónián, hanem feketeként a terem hátsó részében, egy külön asztalnál volt helye. Ugyanígy, a fekete színészek a törvények miatt a film premierjein sem vehettek részt.

Mit gondoltak az Elfújta a szélről a kortársak?

A film bemutatásával párhuzamosan már megfogalmazódtak a rasszizmusával kapcsolatos kritikák is. Carlton Moss afroamerikai drámaíró nyílt levélben írt arról, hogy D. W. Griffith Egy nemzet születése című filmje „nyílt rasszista támadás az amerikai történelemmel és a néger emberekkel szemben”, többek között azzal, hogy hősként ábrázolta a frissen újraalakult, fehér felsőbbrendűséget hirdető Ku-Klux-Klant. Moss szerint az Elfújta a szél egy Griffith filmjéhez mérhető „hátbatámadás”, ami nosztalgiát és együttérzést ébreszt a déli motivációk iránt.
A filmet a fiatal Malcolm X is látta, aki később úgy nyilatkozott erről, hogy amikor az ostoba fekete cselédlányt alakító Butterfly McQueen megjelent a színen, legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.
Malcolm X reakciója szemléletesen illusztrálja, mi a baj ezzel a paternalista ábrázolással, amire sokan csak legyintenek, hogy hát akkor olyan volt a korszellem.

Csak képzeljük magunkat a feketék helyébe, milyen lenne, ha nem tudnánk úgy megnézni egy filmet, hogy ha abban egyáltalán vannak minket ábrázoló szereplők, akkor azok kizárólag ostobák, veszélyesek vagy szolgalelkűek. Pláne, ha mások nosztalgiával ábrázolnak egy kort, ami számunkra traumatikus volt.

Mindezen okokból fontos a keretezés, azaz, hogy legyen egy magyarázó történelmi értelmezés a film mellett, és ez az, amire az HBO Max most készül.

Egy tábornok szobra lett az új apropó

Az Elfújta a szél a 2017-ben Charlottesville-ben történt véres zavargások kapcsán került újra a figyelem középpontjába, amikor fajgyűlölő csoportok és baloldali radikálisok csaptak össze, és egy húszéves férfi autóval a békés ellentüntetők közé hajtott. A tüntetés fókuszában a konföderációs Lee tábornok szobra állt, amiről – lévén déliként többek között a rabszolgaság fenntartásáért harcolt – a Virginia állambeli charlottesville-i városvezetés úgy döntött, hogy eltávolítja a köztérről.
Most, a George Floyd halála miatti tüntetések idején a 12 év rabszolgaság című Oscar-díjas film forgatókönyvírója, John Ridley a Los Angeles Timesba írt véleménycikket. Ebben azt írja, hogy ugyan az Elfújta a szél nem tagadja, hogy a rabszolgaság borzasztó volt, de a színes bőrű embereket a legrosszabb sztereotípiák szerint mutatja be és dicsőíti a polgárháború előtti déli világot. Ezért azt kérte, hogy legalább átmenetileg vegyék le műsorról.
Az HBO Max ugyan nem hivatkozott a cikkre, de az időzítés miatt gyanús, hogy közrejátszott a döntésben.
Fontos, hogy nem betiltásról van szó, ami jó is, hiszen pedagógiailag sokkal többre megyünk, ha kontextusba helyezzük a vitatott tartalmakat. Azaz beszélünk róla, miért nem oké így ábrázolni olyan embereket, akiket évszázadokig elnyomtak és kizsákmányoltak.
Napjaink kaotikus állapotát ezek után persze mi sem tükrözheti pontosabban, mint hogy az Elfújta a szél az Amazon tévés és filmes bestseller listájának élmezőnyébe ugrott – közvetlenül az HBO bejelentése után.

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

(Kiemelt kép:Vivien Leigh és Hattie McDaniel az 1939-es Elfújta a szél című filmben. Fotó: Silver Screen Collection / Getty Images)

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.