A szeretet boldogító erejéről a költők is ódákat zengtek, de bárki megtapasztalhatja életében. E csodálatos energiának van egy különleges tulajdonsága: minél erősebben sugározzuk ki szívünkből mások felé, annál több keletkezik bennünk. És minél többet adunk belőle, ez számunkra annál nagyszerűbb, annál örömtelibb érzés.

A szeretet az ősi ezoterikus hagyományok szerint egy energia – mégpedig a világegyetem összes energiái közül a legerősebb. És nemcsak az egyén szintjén nyilvánul meg, hanem kozmikus méretekben is: valójában a szeretet teremti, működteti, élteti az egész univerzumot. Mindenki tapasztalhatta életében, mennyire csodálatos érzés szeretni és szeretve lenni. Mindkettő az, de tény, hogy a szeretet kiárasztása még nagyobb gyönyörérzettel tölti el az embert, mint a fogadása. Azaz: csodálatos dolog, ha szeretnek minket, ám ha mi magunk szeretünk, az még nagyobb örömforrás – és talán ez a legfontosabb kulcs „Boldogságország” kapujához.

„Hogy szeressek, ha nincs, aki szeressen?”

Ha tehát boldogok szeretnénk lenni, akkor elsősorban is szeretnünk kell – valakit. Az utolsó szót csak fenntartásokkal mondhatjuk ki ilyen kategorikusan, mivel a szeretet címzettje nem feltétlenül emberi lény, és nem kizárólagosan egyetlen személy. Igaz szeretettel lehet szeretni állatot, növényt, csoportot, közösséget, elvont fogalmat – például az emberiséget, vagy akár magát az egész világot.

Egy dologban azonban valószínűleg mindenki egyetért: szeretet nélkül az életünk végtelenül sivár, örömtelen, értelmetlen és boldogtalan lenne. Ahogyan Szent Pál apostol írja a korintusiakhoz írt, híres soraiban: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/1. számában olvashatjátok.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock

Ez is érdekelhet