Ajándékozási babonák – Ezek ne kerüljenek a fa alá!

Hogy honnan ered a karácsonyi ajándékozás szokása? Mindenki úgy gondolja, hogy a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért és Boldizsár teremtették meg e hagyományt. Az ajándékozás szokása azonban ennél jóval, de jóval ősibb eredetű.

Az ajándékváltás régi, a téli napfordulóhoz kötött rítus. Eredete a kőkorszakba nyúlik vissza, amikor az ősember már képes volt némi élelmiszerfelesleget felhalmozni. Az el nem fogyasztott táplálékot elraktározták, és csak egynapi adagokat vettek belőle. Amikor a téli napforduló környékére értek, már tudták, hogy sikerül átvészelniük a hosszú, fagyos telet. Úgy gondolták hát, lazíthatnak egy kicsit, így rendeztek egy jó nagy „házibulit”. Az összejövetelen élelmiszert cseréltek, mindenki azt vitt magával, amit otthon talált, olyan volt ez, mint egy régi batyubál. Bár az őskeresztények megpróbáltak véget venni ennek a pogány ajándékozási rituálénak, az emberek azonban nem óhajtottak leszokni róla. Idővel aztán szent tevékenységgé avatták: összecsúsztatták a napkeleti bölcsek emlékével, akik ajándékokkal járultak a Megváltó elé. Végül is, a szokás igazán illett a keresztény önzetlenség ideáljához…

Aprópénz a rosszlányoknak

Ezért is élénk az emlékezete Szent Miklósnak, a kisázsiai Myra püspökének, aki a 4. században élt, és sok-sok ajándékozási történet kapcsolódik hozzá, hiszen a néphiedelem Mikulássá léptette elő. Az egyik legszebb legenda szerint a szent ember egy szegény ember lányait úgy mentette meg a tisztátalan, erkölcstelen élettől (prostitúció?), hogy éjjel pénzt dobott a szobájukba az ablakukon át. Valószínűleg innen ered a régi előítélet, amely úgy tartja: a hozzánk közel állóknak ne pénz legyen az ajándék szívből jövő meglepetések helyett. A világon sok kultúrában az egyének vagy a közösség gazdagságát, nagyvonalúságát, erejét kifejezni hivatott ajándékozási szokások is elterjedtek. Legismertebb közülük az észak-amerikai indiánok gazdag potlach-lakomája, ahol a házigazdák azzal bosszantották a vendégeket, hogy arra célozgattak: ők biztosan nem engedhetnének meg maguknak ilyen fényűzést. A vendégek persze a következő alkalommal igyekeztek túltenni rajtuk: még dúsabb lakomát rendeztek. Ismerős? A „rongyrázás” spirálja arra figyelmeztet: sohase szégyenítsük meg barátainkat azzal, hogy túllicitáljuk őket: a „túl sok”, a „túl értékes” ajándék olyan, mint a kaktusz tüskéje, sokáig megmaradhat szúrásának emléke.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/6. számában olvashatjátok.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Thinkstock

Ez is érdekelhet