A „múzsa csókja” mint szimbólum azt sugallja: az alkotói ihlet hasonló a sámánok, látnokok transzállapotához, így minden művész médium is egyben. És hogy ez valóban létezhet, arról bővebben olvashattok cikkünkben.

30 muzsak a tulvilagrol

Az érzékfeletti érzékelés, közkeletű nevén hatodik érzék (ESP) egyik legizgalmasabb területe, amikor egy másik dimenzióból származó üzenetek itt a Földön művészi alkotássá válnak. Nem véletlen, hogy emberemlékezet óta él a hit, hogy a művészet és a mágia határterületek, kapcsolatban állnak egymással. Az ősi kultúrákban a varázsló és a művész alakja összefonódott, a költők, énekesek, lantosok egyben mágusok is voltak – gondoljunk például a Kalevalában szereplő Vejnemöjnenre, a görög mitológia Orpheuszára vagy a kelta bárdokra. Mindez az újabb korokban is ismert jelenség. Tudunk világhírű írómédiumokról, akik egész regénysorozatokat hoztak létre úgy, hogy állításuk szerint túlvilági lény szállta meg őket, és diktált nekik. Tudunk festőkről, akik ecsetjét rég halott mester vezeti, és énekesekről, akik úgy vélik, egy másvilági lény hangja csendül fel a torkukból.

Az írónő visszatér

Vajon mi állhat emögött? Tudományos magyarázat még nincs a jelenségre, ahogy magára az ESP-re sem. A kutatók sejtése szerint a titok nyitja talán a kollektív tudatmező lehet, melyben ott van minden élőlény összes gondolata, érzelme és minden esemény, ami valaha is történt, történik vagy történni fog az univerzumban. A művészmédiumok elméje valószínűleg spontán rákapcsolódik erre a közös nagy adattengerre, és innen hív le információkat. Mindez gyakran úgy történik, hogy az „áldozat” nem is számít rá. 1913-ban az amerikai Curran házaspár épp estélyt adott otthonában, amikor a 31 éves fiatalasszony, Mrs. Pearl Curran tréfából elővett egy spiritiszta szeánszokon használatos, kirakós betűkkel ellátott deszkalapot. Ám ebben a pillanatban a betűk megmozdultak, és kirajzolódott a következő üzenet: „Sok holdévvel ezelőtt éltem. Visszajövök. A nevem Patience Worth.”

Pearl asszony eleinte nem vette komolyan az üzenetet. Ám az ismeretlen szellem, Patience kitartó látogatónak bizonyult, és rendszeresen kapcsolatba lépett vele. Azt állította, ő a 17. században élt Amerikában. Arisztokrata hölgy volt, akinek az írás, a költészet volt a szenvedélye, ám mielőtt híres lehetett volna, fiatalon meghalt: telepes falujukat megtámadták az indiánok, és őt is megölték. Nem tudni, mi igaz ebből, hiszen Patience Worth létezésére nincs bizonyíték. De tény, hogy az addig teljesen képzetlen háziasszony, Mrs. Curran fantasztikus irodalmi örökséget hagyott maga után: versek, esszék százait, többek közt egy Jézus idejében játszódó regényt. Mindezeket állítása szerint Patience diktálta a túlvilágról, ő csak lejegyezte – ám az alkotások olyan színvonalat és mennyiséget képviselnek, hogy egy oxfordi egyetemi tanár szerint „irodalomtörténeti csodával állunk szemben”.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számának 31. oldalán találjátok.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!