A titkok fátyla mögött: mi zajlott a háremekben?

Azt hinnénk, a Szulejmán című tévésorozatnak köszönhetően ma már mindent tudunk e zárt falak övezte „aranykalitkáról”. De távolról sincs így!

72 harem

A rendkívül népszerű, Szulejmán című sorozat romantikájával nem tudunk vitatkozni, de azt azért mondjuk el, hogy a háremek rejtélyes világáról sokáig olyan európai utazók tudósítottak, akik nem juthattak be ebbe a titokzatos világba. Vagy, ha megpróbálták, az életükkel fizettek a kíváncsiságukért. Úgy, ahogy ez a velencei követ tolmácsával történt, aki a házából távcsőn át merészelt gyönyörködni a gyaur szemek elől elrejtett lányok szépségében.

Ugyanakkor bizonyos legendák makacsul tartják magukat, és még a sorozatba is – tévesen – bekerültek. A száműzetésben élő Rákóczi Ferenc íródeákja, Mikes Kelemen is tudósította „kedves nénjét” arról, hogyan esik a szultánok választása a szerelmes éjszakák előtt egy-egy lányra a sok száz közül: „Amidőn a császár közülük akar választani, a leányokat sorba állítják, amelyik megtetszik, annak veti a keszkenőjét, és azt pompával viszik a császárhoz.” Akármilyen romantikus is a jelenet, kár, hogy egyetlen szó sem igaz belőle…

Szédítő karrierek

Bár az Oszmán Birodalomban hiába keressük az európai trónusokon ülő királynők megfelelőit – elképzelhetetlen is lenne ez egy olyan országban, ahol a nők jogilag mindig kiskorúaknak számítottak! –, mégis, úgy látszik, a padisahok feleségei esetenként nagyobb hatalomra tehettek szert, mint nyugati kartársnőik. Szédítő karrierekről szól a fáma: rabnőből lehetett valaki a szultán ágyasa; a szultánt fiúgyermekkel megajándékozó ágyasból milliók sorsa felett döntő feleség, vagy válide, a trón várományosának édesanyja, esetleg a kiskorú nevében kormányzó, totális hatalommal rendelkező anyaszultánnő. Különösképpen így történt ez a 16. század végén, a 17. század elején, amikor a központi hatalom meggyengülésével a nők szerepe felértékelődött, és eljött az „asszonyok szultánsága”.

És vele számtalan fortély, szerelmi praktika is bevonult a háremek életébe, amelyek egyben oktatási központok is voltak. Még pontosabban: a szeráj három részből állt; egy külső és belső palotából, ezek az Oszmán Birodalom férfi tisztviselőit képző elitiskolák voltak, míg a hárem színvonalas nőneveldeként is működött. Igaz, a háremben ott élt az uralkodó család is az őket kiszolgáló rabnőkkel, ágyasokkal és a „lányokat” őrző eunochokkal és a felügyelő háremagákkal együtt.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 73. oldalán olvashatjátok.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!