Sláger is született róla: „peches ember ne menjen a jégre, / peches ember ne legyen hős!” Sokszor érezzük úgy, hogy mi bizony szegény pechesek táborát szaporítjuk, míg mások mindig babért aratnak.

A young businessman slipping on a banana peel

Statisztikák bizonyítják: életünkben a sikerek és a kudarcok nagyjából fele-fele arányban vannak jelen. Sőt a kutatók azt is állítják, hogy akaraterővel és odafigyeléssel elkerülhetők a szerencsétlen időszakok. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják: az első lépés a siker felé, hogy megkülönböztessük a lényegest a lényegtelentől, a tragikust a mindennapos kellemetlenségtől. A második lépés: különbséget tenni aközött, amire feltétlenül szükségünk van, és aközött, ami nélkül megvagyunk. Ezt már Montaigne, a neves középkori francia filozófus is tudta – jóval a modern pszichológia megszületése előtt – aki azt mondta: „Életünkben a jó és a rossz események attól függenek, hogyan vesszük őket.” De mitől függ maga a helyes helyzetfelismerés? Csakis az akaratunktól? Vagy más, akaratunkon kívüli tényezők is befolyásolják döntéseinket? És ebben az esetben beszélhetünk-e valamiféle törvényszerűségről?

PECH = pokol

Maga a pech szó német eredetű: szurkot jelent. Régen a fáklyákat szurokkal töltötték meg, és bizony pechje volt annak, aki a lecsurgó, forró, megolvadt szurok alá ült vagy állt – rosszkor volt rossz helyen. Madárcsapdákat is készítettek szurokból: innen jön a „pechvogel” kifejzés (vogel=madár), amely szerencsétlen flótást jelent. De pech szavunk összefügg az ószláv „pakal” szóval is, amelynek jelentése pokol, és ez igazán nem csodálható: peches periódusokban úgy érezzük magunkat, mintha a pokolban lennénk. És ráadásul ezt a poklot a legtöbbször mi magunk teremtjük magunknak!

A cikket teljes egészében elolvashatod a Nők Lapja Ezotéria 2016/2. számában.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Istock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!