Miért van szükségünk időnként egy kis rózsaszín habkönnyűségre? Az érzelemdús pillanatok iránti igény vagy csak újra feltámadt, vagy mindig is erős igényünk volt, csak bizonyos életszakaszainkban hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nem is olyan fontos.

Couple relaxing in grass under tree with white blossoms

Kamaszkorom egyik legemlékezetesebb olvasmánya Adrian Mole naplója volt. Emlékeznek a csetlőbotló, 13 éves fiúra, akivel mindig történt valami? Nemrég került kezembe a regény egyik folytatása, amelyben hősünk már 24 évesre cseperedett, és mivel nem nagy sikerrel hódította a női szíveket, apja a kö vetkező tanáccsal látta el: „Fiam, mondd nekik azt, amit hallani akarnak, és kéthetente vegyél nekik egy csokor virágot. Ennyi az egész.” Tényleg ennyi lenne az egész? Néhány kedves szó és pár szál növény?!

Rögtönzött közvélemény-kutatásom keretében az derült ki, a romantika képe leginkább egy gyertyafényes vacsorában sejlik fel. Meg a hullócsillagok figyelésében. Kéz a kézben-sétákban. Sütibe rejtett gyűrűs lánykérésben. Szerenádban. Szétszórt rózsaszirmokban. Nos, ezeket a képkockákat bőséggel használja is a filmipar, és csépelik a regényírók is. Attól pedig, hogy vágyunk ezekre a pillanatokra, még nem vádolhatnak minket érzelgősséggel. Egyszerűen arról van szó, hogy ezek a gesztusok kicsit megdobogtatják a szívünket. Ezektől a pillanatoktól gazdagnak érezzük magunkat, hiszen a legnagyobb ajándék, amit a másik ember adhat nekünk, az a személyünkre szabott figyelem. A figyelmességek pedig azt az érzetet keltik bennünk, hogy különlegesek vagyunk.

A cikket teljes egészében elolvashatod a Nők Lapja Ezotéria 2016/2. számában.

Szöveg: Bakos Zsuzsi

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!