- Mi történik, ha egy éves korán túl is szoptatjuk a gyerekünket?
- A testünkben teljesen más változások indulnak el, ha két éves koráig szoptatjuk a gyerekünket, mintha újszülöttet szoptatnánk.
- Hogyan hat a szoptatás a hormonjainkra, energiánkra és közérzetünkre?
A szoptatásról sokszor még mindig úgy beszélünk, mint egy rövid, csecsemőkorhoz kötött időszakról, pedig egyre többen döntenek úgy, hogy egyéves kor után is folytatják. Sőt, a szakmai ajánlások szerint ez teljesen rendben van. A hosszabb ideig tartó szoptatás azonban nemcsak a gyerek fejlődésére van hatással, hanem a mi testünkre és közérzetünkre is.
Két év után már egészen más a helyzet, mint az első hetekben. Kevesebb az éjszakai ébredés, gyorsabbak az etetések, mégis sokan érezzük úgy, hogy valahol mélyen még mindig fáradtabbak vagyunk, mint korábban. Nézzük meg, mi történik ilyenkor a testünkben.
Nem mindenki szoptat ilyen sokáig, de teljesen normális
Bár a statisztikák szerint viszonylag kevesen szoptatnak két évnél tovább, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne természetes. A WHO kifejezetten javasolja a szoptatás folytatását kétéves korig vagy azon túl, de természetesen kiegészítő táplálás mellett.
Az, hogy meddig tart a szoptatás, rengeteg tényezőtől függ: fizikai komforttól, élethelyzettől, mentális állapottól. Nincs egyetlen jó út, de ha valaki hosszabb ideig folytatja, annak a teste is alkalmazkodik ehhez. Az sem ritka, hogy valaki az egyik gyerekét például 7-8 hónapos koráig szoptatja csak, a másikat pedig akár kétéves koráig is. Ez teljes egészében a baba és az anya közös igényeitől függ.
A hormonok már nem hullámvasúton ülnek
A szülés utáni időszakban a hormonális változások szinte sokkolóak lehetnek. A progeszteron szintje lezuhan, miközben a prolaktin és az oxitocin megemelkedik, hogy beinduljon a tejtermelés.
Néhány hónap elteltével azonban ez az intenzív szakasz lecseng. A szervezet egy stabilabb, fenntartó működésre áll át. Az úgynevezett prolaktin hormon szintje – amely a tejelválasztásért felelős a női testben – már nem ugrál annyira, az oxitocin – a kötődést elősegítő hormon – pedig kiszámíthatóbban működik. Sokan ilyenkor érzik úgy, hogy visszatér az energiaszintjük, és érzelmileg is kiegyensúlyozottabbá válnak.
Két év után már rutinszerűen működik a szoptatás
Amikor a gyerek kétéves, a szoptatás már teljesen beáll, megvan a rituálé az anya és a gyerk között. A kicsik ilyenkor általában már szilárd ételeket esznek, így a szoptatás rövidebb és ritkább, mint korábban. Gyakran az elalváshoz kapcsolódó rítus része már csak.
A testünk ehhez igazodik. A tejtermelés hatékonyabb, kevesebb energiát igényel, és a hormonális ingadozások sem olyan erőteljesek. Biológiai szempontból ez már nem egy megterhelő startidőszakasz, hanem inkább egy fenntartható, kiegyensúlyozott állapot.
Egézsen más egy kisbabát és egy kétévest szoptatni
Akkor miért érezzük mégis magunkat fáradtnak?
Ez az a pont, ahol sokan elbizonytalanodnak. Ha a testünk már alkalmazkodott, miért van az, hogy még mindig kimerültnek érezzük magunkat?
A válasz összetett. A szoptatás önmagában nem feltétlenül meríti ki a szervezetet, de közben jelen van egy másik, sokkal nagyobb tényező: a folyamatos készenlét.
Egy kisgyerek mellett gyakran évekig tart a kialvatlanság, a mentális terhelés, az állandó figyelem. Ehhez jön hozzá, hogy a prolaktin szintje még mindig magasabb lehet a szoptatás miatt, ami visszafoghatja az ösztrogén szintjét. Ez pedig hatással lehet az energiaszintünkre is.
Nemcsak fizikai, hanem érzelmi hatása is van
A hosszabb ideig tartó szoptatás sokunk számára nemcsak fizikai folyamat, hanem egyfajta érzelmi kapaszkodó is. Az oxitocin, amit ilyenkor termel a szervezetünk, nyugtató hatású, segít a kötődésben, és sokszor valódi megállást jelent a nap közepén.
Van, aki kifejezetten feltöltőnek éli meg ezeket a pillanatokat, mások számára viszont inkább ambivalens érzés: egyszerre meghitt és kimerítő.
Fontos, hogy magunkra is figyeljünk
A legfontosabb talán az, hogy ne tekintsünk a hosszabb szoptatásra automatikusan jobb választásként, ha közben teljesen kimerülünk, megterhelőnek érezzük. Sőt, emiatt lelkifurdalásunk se legyen, ha így érezzük! Ez is teljesen normális. A testünk elképesztően alkalmazkodó, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szüksége pihenésre.
Ha fáradtnak érezzük magunkat, érdemes tudatosan időt teremteni a regenerálódásra, segítséget kérni, és nem háttérbe szorítani a saját igényeinket. A szoptatás akkor működik jól hosszú távon, ha mindkettőnket támogat – nem csak a gyereket, hanem minket is.
A két évig tartó szoptatásra tekinstünk úgy, mint egy lehetséges útra a sok közül. A testünk alkalmazkodik hozzá, de közben nekünk is érdemes figyelni arra, hogy mi mire vagyunk képesek, és mire van szükségünk.
