ADHD: 10 tipp a békés családi mindennapokért

Miért diagnosztizálnak egyre több gyereket ADHD-val?
Mit tehetünk, hogy gördülékenyebbek legyenek a hétköznapok?
10 konkrét, gyakorlatban is működő tipp.

Az ADHD napjainkban egyre gyakoribb diagnózis. Ezt az idegrendszeri fejlődési sajátosságot a figyelem szabályozásának nehézsége, impulzivitás és/vagy fokozott aktivitás jellemzi. A tünetek jellemzően gyerekkorban jelennek meg, és az esetek jelentős részében serdülő- és felnőttkorban is fennmaradnak. Nemzetközi vizsgálatok szerint az ADHD az iskoláskorú gyermekek mintegy 5–7%-át érinti. A diagnózis gyakoribbá válása elsősorban a pontosabb diagnosztikai rendszereknek, a szakmai és társadalmi érzékenyítésnek, valamint a felnőttkori ADHD felismerésének köszönhető.

Amit tudni kell

Az ADHD-ról egyre többet, de még mindig nem eleget tudunk, és sok a félreértés is. Nagyon fontos például tudatosítani, hogy az ADHD erős genetikai háttérrel rendelkező állapot. Nem nevelési hiba, vagy egyszerű rosszaság következménye. Sokan tudják, hogy fiúk körében gyakrabban diagnosztizálják, de azt már kevesebben, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylege kevesebb lány lenne érintett.

Inkább arról van szó, hogy a fiúknál gyakoribb a külsőleg látványos hiperaktív-impulzív forma. Lányoknál a figyelmetlen típus dominálhat, amely kevésbé feltűnő, viszont nagyobb belső feszültséggel és szorongással járhat, emiatt a diagnózis sokszor később születik meg.

És végül: az ADHD nem áll összefüggésben az intelligenciaszinttel.

Az érintettek között ugyanúgy megtalálhatók átlagos, átlag alatti és kiemelkedő képességű fiatalok és felnőttek. A hiány a figyelmi és önszabályozási rendszerek működésében jelentkezik, nem az értelmi potenciálban.

Az ADHD nem csak címke

Az ADHD azonban nem csupán diagnosztikai kategória, hanem mindennapi kihívás. Kihívás az érintett gyereknek vagy serdülőnek, akit sok kudarc ér, akit félreértenek és akiket túlzó elvárások nyomasztanak. Kihívás a családnak, ahol a konfliktusok könnyen a házi feladat, a feledékenység vagy az impulzív viselkedés köré szerveződnek. És kihívás az iskolának is, ahol a hagyományos keretek nem mindig illeszkednek az eltérő idegrendszeri működéshez.

A közbeszédben gyakran a teljesítmény javítása kerül fókuszba. Hogyan lehet jobb jegyeket elérni, hogyan lehet csökkenteni a zavaró viselkedést, hogyan lehet „beilleszteni” a gyereket a rendszerbe. Kevesebb szó esik arról, hogyan javítható a közérzet, az önértékelés, a családi légkör és a kapcsolatok minősége. Pedig hosszú távon ezek legalább olyan fontosak, mint az aktuális tanulmányi eredmények.

Az alábbi tíz szempont abban segít, hogy egy ADHD-s gyerek támogatása ne kizárólag a teljesítményről szóljon, hanem a jóllétről és a kapcsolat minőségéről is.