Ha a gyerekünktől azt halljuk, „Nézd, milyen kövér vagyok!”, automatikusan azt mondanánk, „Dehogy vagy!”, és már lépnénk is tovább. Nem árt azonban elgondolkodni azon, hogy ez a mondata valószínűleg nem a testképről szól, hanem az önbizalomról, az elfogadás iránti vágyról, vagy egy friss sebről, élményről, amely az oviban vagy az iskolában érhette.

A szakemberek szerint a gyerekek testképpel kapcsolatos aggodalmaik ma már egészen kis korban megjelenhetnek. Nem azért, mert valóban a súlyukon gondolkodnának, hanem mert nagyon érzékenyen reagálnak a környezetük visszajelzéseire – és arra, amit mi, felnőttek kimondunk vagy kimondatlanul közvetítünk.

Sok múlik azon, hogy a szülők, az anyák milyen példát mutatnak, és sajnos, kevés nő mondhatja el magáról, hogy elégedett a testével. Ha ezzel időben pszichológushoz fordulunk, nem csak magunkat szabadítjuk fel, hanem a lányunkra is hatással lesz a változásunk.

Ne cáfoljunk reflexből – inkább figyeljünk!

Bármennyire is jó szándék vezérel bennünket, a „Kövér vagyok, Anya!” mondatra adott azonnali tagadás („Ez butaság!”, „Ne beszélj így magadról!”) könnyen azt üzenheti: erről a témáról nem szabad beszélni. Pedig ilyenkor a legfontosabb az, hogy a gyerek érezze, meghallgatjuk, elmondhatja, milyen élmény, érzés húzódik e mögött a kijelentés mögött.

Mondatok, amelyek segítenek elindítani egy beszélgetést:

• „Mesélnél róla, miről jutott ez eszedbe?”
• „Történt ma valami, ami miatt így éreztél?”
• „Értem, hogy most ez foglalkoztat, de meg tudod mondani, miért?”

Ezek a mondatok nem erősítenek rá a negatív önképre, viszont lehetőséget adnak arra, hogy kiderüljön, mi áll a háttérben: egy beszólás egy társától, önkéntelen összehasonlítás egy TikTok sztárral, egy félmondat, amit félreértett?

Kapcsolódó: Kislányom, te szép vagy, csak én vagyok kövér! – Ne örökítsük át az önutálatot

Ne beszéljünk a gyerek előtt diétáról!

Anna Lutz dietetikus, táplálkozási szakértő szerint a testsúllyal kapcsolatos problémák, gondok hangsúlyozása gyerekkorban kifejezetten káros lehet.
„A fogyókúra gyakori hangoztatása, a testsúly miatti aggódás növeli az evészavarok kialakulásának kockázatát. A gyerekeknek azt kell megtanulniuk, hogyan gondoskodjanak a testükről, miként táplálják jól, nem azt, hogyan büntessék, sanyargassák” – mondja a szakember.

Ezért fontos kerülni az olyan kifejezéseket, mint „hizlal”, „tilos”, „ettől kövér leszel”, és bizonyos élelmiszereket tiltólistára tenni, megbélyegezni. Sokkal hasznosabb az egyensúlyról, a jó közérzetről, a megfelelő energiaszintről beszélni önmagunk kapcsán is.

„Mindenkinek más a teste, és mindegyik rendben van” – ez például egy helyes megközelítés (Fotó: Canva)

A test nem dísztárgy

A testpozitív nevelés nem arról szól, hogy akár egy súlyosan elhízott testet is dicsérünk, hanem, hogy felhívjuk a gyerek figyelmét arra: a test nem értékmérő, nem az alakunk határozza meg, milyen emberek vagyunk.

Például meséljünk arról, hogy:

• a testünk sokkal több, mint esztétikai jelenség.
• ha karban tartjuk, erősek vagyunk, sportolhatunk, kirándulhatunk, a barátokkal kalandozhatunk „neki” köszönhetően.

A gyerekek figyelnek. Meghallják, ha az anya a tükör előtt panaszkodik, ha viccesnek szánt megjegyzéseket tesz a kilóira, az alakját becsmérli, ha az ismerős felnőttek állandóan kritizálják magukat.

Analisa Arroyo kommunikációkutató szerint a szülői önkritika közvetlenül hat a gyerek testképére. „A gyerekek nem csak azt teszik magukévá, amit közvetlenül nekik mondunk, hanem azt is, ahogyan saját magunkról beszélünk” – hangsúlyozza.

Mit mondj, ha a gyereked a súlyára panaszkodik?

3-5 évesnek:

„Mesélj, miért gondolod így!”
„Néha mindenkinek vannak ilyen érzései.”
„A tested csodálatos dolgokra képes – nem csak arra, hogy jól nézzen ki.”
„Nem a külső számít – hanem az, hogy kedves, okos és szeretetteljes vagy.”

6-8 évesnek:

„Mindenkinek más a teste, és mindegyik rendben van.”

„Az számít, hogyan érzed magad a bőrödben.”

9-13 évesnek:

„Sokféle test létezik, nem csak az, amit a képeken látunk.”

„Beszéljünk arról, honnan jönnek ezek az elvárások!”

„Megmutatnád, kiket és miért követsz a közösségi médiában? Miért tartod őket jónak, szépnek, vonzónak?”

Egy nyugodt, kíváncsi és támogató beszélgetés több érzelmi biztosítékot ad, mint bármelyik gyors megnyugtató mondat. A legfontosabb üzenet, amit a gyereked magával vihet ezekből a beszélgetésekből az, hogy az érzései fontosak, a teste nem ellenség, egy ember értéke pedig nem a külsején múlik. Ha ezt sikerül átadnod, már sokat tettél a jövőbeli önbizalmáért.

Ha úgy érzed, elakadtál, akkor gyermekpszichológus vagy dietetikus segíthet abban, hogy tudatosabban kommunikálj testkép- és étkezés-témában, így a kapcsolatotok is erősebb lesz, és a gyereked is magabiztosabbá válik.

Kapcsolódó: Nem csak a lányok küzdenek testképzavarral: a bigorexia egyre több kamaszfiút érint

Kiemelt kép: Canva