Hacsak nincs pacsirta típusú kisgyerekünk, kutyánk vagy macskánk, a jelenség egy rendkívül kifinomult biológiai mechanizmus része, ami elsőre bosszantónak tűnik, valójában azonban arról árulkodik, hogy a szervezetünk bizonyos ritmusai megbízhatóan működnek. 

Bár azt még nem tudni pontosan, hogyan és miért képes erre a szervezet, a kutatók szerint a jelenség hátterében a napi rendszerekkel együtt alakuló biológiai óránk állhat, amely folyamatosan nyomon követi az idő múlását. De mit is jelent mindez, és miért érdemes megbarátkozni testünk „időmérő” rendszerével?

Jó reggelt, hormonok!

Dr. Ravi Allada, a Northwestern Egyetem alvásritmusokra specializálódott neurobiológusa a The New York Times kérdésére elmondta: létezik egy emberi agy mélyén található neuroncsoport, a nucleus suprachiasmaticus, amely a szervezet belső időzítéséért felel. 

A hipotalamusz fölött elhelyezkedő, gyakran belső óraként emlegetett idegsejt-csoport legfőbb feladata, hogy összehangolja a különböző biológiai ritmusokat – köztük az alvás-ébrenlét ritmust (azaz a cirkadián ritmust), a testhőmérsékletet, az éhségérzetet és az emésztést. Ennek az aprócska neuroncsoportnak tudható, hogy míg egyesek frissen, energikusan ébrednek reggel, addig mások inkább az esti órákban érzik magukat aktívnak, és jellemzően később kelnek – ezek azok az eltérések, amelyek a cirkadián ritmus egyéni különbségeiből fakadnak.

Nem a véletlen műve, ha te is gyakran megelőzöd az ébresztőórát (Fotó: Pexels/Miriam Alonso)

Ha rendszeresen ugyanakkor fekszünk és kelünk, ahhoz idővel az agy, illetve a szervezet belső órája is igazodhat. Ennek hatására a test már jóval a beállított riasztás megszólalása előtt megkezdi az ébredéshez szükséges folyamatokat. Ilyenkor apránként csökkenni kezd a melatonin (alvást segítő hormon) szintje, míg a kortizolé (stresszhormon) fokozatosan emelkedik. (Utóbbi hormon fontos szerepet játszik az éberség, a koncentráció és az energiaszint növelésében.)

Kapcsolódó: 4 nevetségesen egyszerű reggeli trükk, ami tényleg feldobja a napodat

Ennek köszönhetően a testünkben egyfajta átmenet képződik alvás és ébrenlét között, így sokan magunktól is felkelünk, mielőtt az ébresztőnk megszólalna. Ez a néha bosszantó, máskor kifejezetten hasznos jelenség – például: amikor elfelejtjük beállítani az ébresztőt, mégis időben kipattan a szemünk – tehát a belső óránk finomhangolt működésére vezethető vissza.

Ez mikor jó jel, és mikor számít inkább figyelmeztetésnek?

Ha valaki az ébresztő előtt felkel, és alapvetően kipihentnek, frissnek érzi magát, az általában azt jelzi, hogy a biológiai órája jól összehangolt, és az alvásminősége is megfelelő.

Kapcsolódó: Ha ekkor vacsorázol télen, sokkal gyorsabban indul be az anyagcseréd – és még jobban is alszol

Más a helyzet viszont, ha a korai ébredéshez rendszeresen társul tartós levertség, kimerültség és nyugtalanság. Ilyenkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy rendszertelenek a napjaink, és nem kielégítő az alvásidőnk sem. Vagyis ilyenkor nem a belső óra pontosságának hiánya, hanem az alvás minőségének romlása állhat a háttérben.

Miért számít a rendszeresség?

A rendszeres napi szokások megléte vagy hiánya kulcsszerepet játszik a belső ritmus stabilizálásában. A napi rutinok hiánya és a rendszertelen alvás például összezavarhatja a belső biológiai órát, ami hosszú távon koncentrációs nehézségekhez, tartós fáradtsághoz, teljesítménycsökkenéshez és ingerlékenységhez vezethet. Következetes és állandó alvási szokások nélkül testünk kizárólag az ébresztő hangjára fog támaszkodni, ami így gyakran egy mély alvási fázisból ránt ki bennünket.

A fokozott stressz és szorongás szintén megemeli a kortizolszintet, ami megnehezítheti az elalvást, illetve túl korai ébredést idézhet elő.

Hasonló hatást válthat ki egy közelgő, izgalmas esemény, például egy várva várt utazás is: az agy ilyenkor készenléti állapotra vált, és az alvás is felszínesebbé válik. Alkalmanként mindez teljesen természetes, ám ha túl gyakran fordul elő, az hosszabb távon alvászavarokhoz vezethet.

A modern életvitel miatt manapság nehezebb természetes módon, ébresztőóra nélkül felkelni. Ha ez mégis sikerül, minden bizonnyal jól működik a belső biológiai óránk, és elegendő ideig pihentünk. Mindenesetre, ha mostanában problémásabban indulnak a reggelek, érdemes néhány apró szokást elsajátítani, amelyek segíthetnek abban, hogy a szervezet kiegyensúlyozza magát, és újra megtanulja, mikor van itt az ideje az alvásnak és az ébredésnek.

A következetes stratégiák növelhetik a természetes ébredés esélyét, amennyiben:

• 7-8 órát alszunk naponta,
• kerüljük a koffeint, az alkoholt és a nikotint,
• nem fogyasztunk nehéz ételeket lefekvés előtt,
• sötét, nyugodt hálókörnyezetben hajtjuk álomra a fejünket,
• és korlátozzuk este a képernyő előtt töltött időt.

Ez is érdekelhet: 6 gyakori hiba, amit alvás előtt elkövetünk

Kiemelt kép: Getty Images