szégyen

Szégyenből öngondoskodás: 5 dolog, amit ma már meg merünk tenni magunkért

Aki a szüleink, nagyszüleink generációjában gyengének, elesettnek, összetörtnek mutatta magát, kivetette a társadalom, enyhébb esetben csak összesúgtak a háta mögött. Ma már ennél sokkal tudatosabbak vagyunk.

Beteg vagy? Titkold el! Nem szeretnél gyereket? Hogy képzeled? Egyedül akarod bejárni a világot? Felelőtlen vagy! Felnőttként tanulni? Ne legyél nevetséges! Az idősebb generáció mintha sportot űzött volna abból, hogy mindent elutasítson, ami a személyes fejlődését szolgálta volna. Az öngondoskodás is viszonylag friss fogalom, pedig a jóllétünk alapja, a túlélésünk kulcsa.

A stressz, a depresszió, a tartós fizikai fájdalom, a kóros kimerültség vagy a rossz házasság elviselése a felnőttlét kellemetlen mellékhatásainak számítottak, amit kötelesek voltunk elviselni. „Ne akarjunk már túl sokat az élettől!”

Ma már szerencsére a mentális és lelki betegségeket a legtöbben komolyan veszik, az érzelmi kimerülés vagy a személyes határaink meghúzása pedig az erős, egészséges ember tulajdonságai. Ha mindenben nem is, szerencsére a társadalom ebben folyamatosan fejlődik, és egyre többször beszélhetünk nyíltan a problémáinkról, vagy az egyéni elképzeléseinkről, amelyek sokszor szembe mennek a normával.

5 dolog, amit régen tabu volt, ma az erő jele

1. Terápiára járni

Bolond, őrült, gyenge, labilis, hisztérika – csak néhány jelző, amivel azokat az emberek illeték, akiknek pszichológusra vagy pszichiáterre lett volna szüksége. A lelki egészségünkről gondoskodni ma már legalább olyan fontos, mint a testünkről.

Kapcsolódó: „Inkább legyek depressziós, minthogy meglássanak a pszichiátrián!”

2. Felnőttként tanulni

Manapság furcsának tűnik, de a nagyszüleink nemzedékében sokan az általános iskolát végezték csak el, tizenévesen szakmát választottak és eszükbe sem jutott továbbtanulni. Az élethosszig tartó tanulás néhány évtizede elfogadott, pedig a mentális egészség megőrzésében is nagyon fontos, hogy újabb és újabb skilleket sajátítsunk el.

3. Gyerektelenséget választani

Még 10 éve is lehetett olyan véleményt hallani, hogy aki nem akar anyává válni, az nem is igazi nő. Akiben nincs anyai ösztön, biztosan defektes. Különösen a nőket ítélték el, ha a gyerektelenséget választják, önzőnek vagy „természetellenesnek” bélyegezék őket. Ma egyre többen vállalják, hogy tudatosan döntenek a saját életükről, így arról is, hogy utód nélkül is teljesnek, boldognak érzik magukat.

szégyen

A nők még mindig célkeresztben vannak, de legalább dönthetnek a saját sorsukról (Fotó: Getty Images)

4. Nemet mondani

Lázadó, beilleszkedésre képtelen, kiállhatatlan, tiszteletlen – aki 30-40 éve a felettesének vagy a szüleinek nemet mert mondani, jó esetben furcsának, de inkább renitensnek számított. A visszautasítás és a határok felállítása ma már nem számít önzésnek. Szerencsére széles körben rögzült, hogy ez önmagunk tiszteletének, a lelki békénk megőrzésének és a stressz csökkentésének a kulcsa.

5. Hosszabb időre szabadságra menni, utazni

A sabbatical, vagyis a hosszú alkotói szabadság vagy pihenés tőlünk Nyugatra egy bevett gyakorlat, egyes felelős munkakörökben kötelező meghatározott időközönként fél évre fizetett szabadságra menni. A kiégés, a stressz okozta mentális és fizikai leterheltség megelőzésére mindenkinek szüksége lenne ilyen hosszú szünetekre. Ha régen valaki kért fizetés nélküli szabadságot, hogy felépüljön egy betegségből, gyászoljon vagy csak világot lásson, akkor lustának, linknek vagy munkakerülőnek bélyegezték.

Talán nem baj, ha már senki nem akar a halálos ágyáról is dolgozni járni, ahogy az is üdvözítő, hogy a nők dönthetnek úgy, hogy nem mennek férjhez vagy nem vállalnak gyereket, de tolerancia és empátia terén még mindig van hova fejlődni. El is gondolkodtam, milyen rossz beidegződést hagyhatnánk még magunk mögött…

Kapcsolódó: 7 szokás, amit titokban mindenki elkövet, csak nem vallja be

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó