- A kaukázusi medvetalp könnyen összetéveszthető más, ártalmatlan növényekkel.
- Érintése olyan veszélyes, hogy ha nem mossuk le a bőrről azonnal, életre szóló károsodást szenvedhetünk.
- Kiirtása nagyon nehézkes, és önállóan nem is szabad vállalkoznunk rá.
A Közép-Ázsiában honos, fehér virágú, több méter magasságot is elérő növény már az 1800-as években elkezdett terjedni Amerikában és Európában is.
Azóta olyan sikeresen szaporodik hazánkban is, hogy sajnos komoly veszélyt jelent. Kívülről egy fehér virágú növénynek tűnik, pláne ha még kicsi, semmi veszélyeset nem látunk benne. Amíg hozzá nem érünk…
Ezért veszélyes a kaukázusi medvetalp
Az egyik legmérgezőbb növény Európában, különösen nagy melegben veszélyes, mivel már az is másod- és harmadfokú égési sérüléseket okozhat, ha hozzáérünk vagy morzsolgatjuk. Emellett a bőrt extrém érzékennyé teszi a fényre és az UV-sugárzásra, azaz ha nem mossuk le időben magunkról, akkor nemcsak a bőr kipirosodása és fájdalma vár ránk, de még hosszú ideig tartó fényérzékenység is.
A sebek után maradt hegek akár életünk végéig megmaradhatnak,
de nem ez lesz a legfőbb gondunk, ha a szemünkkel érintkezett: akár maradandó vakság is lehet a találkozás vége. A növény olajai emellett a felső légutak irritációját, hányingert, hányást, fejfájást és kötőhártya-gyulladást is okozhatnak. A tünetek nemcsak nálunk, embereknél, de házi kedvenceinkél is jelentkezhetnek.
A növény júliustól szeptemberig virágzik, és több ezer magot hoz, amelyek ránk is ragadhatnak, így tudtunkon kívül segítjük a növény terjedését.
Így néz ki a kaukázusi medvetalp
A kaukázusi medvetalp azért trükkös, mert nagyon hasonlít az ártalmatlan közönséges medvetalpra, de az angyalgyökértől és a podagrafűtől is meg kell tanulnunk megkülönböztetni.
Virága ugyanúgy ernyős és fehér, levelei is hasonlóak, mint a közönséges medvetalpé.
A legkönnyebben úgy tudjuk megkülönböztetni őket, ha megfigyeljük a növény méretét: a kaukázusi, mérgező változat több méter magasra is megnőhet, míg a közönséges nem. A növény évelő, szárát apró szőrök borítják.
Érdemes memorizálni a kinézetét galériánkból:
Hol találkozhatunk a növénnyel?
Németországban már a kétezres években irtani kellett, ami több tízmillió eurós költséget jelentett. A Kárpátalján és környékén még a szovjet időkben kezdték termeszteni a hatvanas években állatoknak szánt takarmánynövényként, amíg rá nem jöttek, hogy ezzel hatalmas hibát vétettek.
A medvetalp viszont már itt volt, így azóta Magyarországon is rendszeresen találkozunk vele, főleg Vas megyében.
A lengyelek ugyanezen betelepítés miatt szintén rengeteg pénzt költenek az irtásra. S hogy miért olyan nehéz ez? Mert a kaukázusi medvetalp egyrészt igénytelen és könnyen elszaporodik bárhol, másrészt ha le is vágják, mély gyökérrendszeréről hamar újranő.
Még a gyomirtókra sem úgy reagál, ahogy a többi növény, ezért végleges eltávolítása csak a gyökérrendszer kiásásával, elpusztításával lehetséges. A magok évekig csíraképesek, így ahol egy medvetalp elkezdett szaporodni, ott az irtás ellenére is újra helyet találhat magának.
Mit tegyünk, ha találkozunk a kaukázusi medvetalppal?
Alapos tanulmányozás után az egész családnak ismernie érdemes a kaukázusi medvetlap kinézetét, mert amikor még növésben van, nagyon nehéz megkülönböztetni a közönséges verziótól. Ha arra gyanakszunk, hogy ilyen növényt látunk a kertünkben vagy a túránk során, először is ne érjünk hozzá, sőt a közeléből is távolodjunk el.
Ellenőrizzük, hogy senkinek nem érte- e a bőrét.
Ezután szóljunk szakembernek, ne álljunk ki mi magunk kiirtani. Még a saját kertünkből sem! Ha túraútvonalon vagy séta közben látunk ilyen növényt, fényképezzük le és hívjuk fel az önkormányzatot vagy a terület fenntartóját, hogy figyelmeztessük a veszélyre. Ha hozzáértünk a növényhez, akkor is fényképezzük le, és azonnal forduljunk orvoshoz.
Kapcsolódó: Ezek a világ legmérgezőbb, legveszélyesebb növényei
Kiemelt kép: Getty Images
