v. kulcsár ildikó
Tanuljunk válni! – Ágytól és asztaltól
Aki azt állítja, hogy békésen vált el, legalább akkorát hazudik, mintha azt mondaná, hogy a koncentrációs tábor jóságos orvosa kikúrálta az influenzáját. A válás a kapcsolat halála. Minél nagyobb a szerelem, annál csúnyább a vég. Látott már szép halált? (G. Ferencné budapesti tanítónő) A fővárosban két házasságkötésre jut egy válás. A bíróságok iszonyú erőfeszítéssel darálják […]
V. Kulcsár Ildikó: Hová rejtselek?
Esti imádság A háborús gyermekszobában „Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. (…) És reszketek, mint fiókmadár – Uram, a háborút parancsold vissza már!” (Móra Ferenc) Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről […]
Szeretlek, de… – Mert a férfi főz
Arról írt egy kedélyes, fiatal olvasónk, hogy ideje lenne elemeznünk férjeink, társaink főzési szokásait, mert ő csak úgy tudta túlélni párja konyhacsászárságát, hogy papírtányérokat vásárolt, ám nem mert belemélyedni a témába, mert szerinte a főzős férfiakra ájultan néz fel a világ, és haragudnának rá az olvasók, ha részletezné a helyzetét. Ám én azon spekulálok, hogy […]
Az üzenet pillangóval érkezik
Távolinak tűnt a tél. A Nap még nem erőtlen korongként sajnálkozott a Föld nevű bolygón didergő embereken, inkább lágyan simogatta az arcunkat, míg a szépséges solymári temetőben gyülekeztünk. Sokan voltunk, halkan beszélgettünk: Emlékszel, amikor Éva…? Valószínűtlenül éreztem magam, összecsúszott múlt és jelen. Láttam a feliratot, dr. Baán Éva, élt kilencvennégy évet, ő mégis mellettem állt, […]
